Báró Eötvös Józsefről

Báró Eötvös József (1813-1871)

„A vas maga sem állhat ellen az időnek, s ilyen az ember. Ha munkára használják, elkopik, ha a földön hever, a rozsda emészti meg. Miután már veszni kell, jobb százszor elkopni, mint elrozsdásodni. Ez a válaszom azoknak, kik munkásságomat rosszallják.”

Kutatóközpontunk névadója, báró Eötvös József a magyar nemzeti panteon méltán elismert tagja. Az Országgyűlés tagjaként már a magyar polgári fejlődést pozitív váltókra állító reformkorban is aktív közéleti szerepet vállalt, a Batthyány Lajos által vezetett első független, felelős magyar polgári kormányban pedig a vallás- és közoktatásügyi miniszteri pozíciót töltötte be (akárcsak később, a kiegyezést követően megalakult, Andrássy Gyula elnökölte kormányban). 1866 és 1871 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt, hét esztendőn keresztül pedig a Kisfaludy Társaság elnöki tisztét is betöltötte.  A második miniszteri ciklus kiemelkedő produktuma a korabeli Európát szemlélve is példaadóan szabadelvű értékeket képviselő népiskolai közoktatásról szóló törvény (1868. évi XXXVIII. tc.).  A nevével gyakorlatilag összeforrott nemzetiségi törvényt (1868. évi XLIV. tc.) ugyancsak modern, haladó szellemiségű jogforrásként emlegeti az utókor. A zsidók egyenjogúsítása tárgyában alkotott jogszabály szintén az ő tevékenységének köszönhetően került elfogadásra.

A gyakorlatra is kiható közéleti szerepvállalás során Eötvös - a "haza és haladás" Kölcsey által megfogalmazott krédójának megfelelően - végig a nemzet-teremtés igényét, valamint a társadalom és az állam modernizációját, a polgárosodás előmozdítását tartotta szem előtt. Emellett Eötvös tudományos és prózai munkássága mellett sem mehetünk el szó nélkül, ugyanis mind az államelméleti, mind a szépirodalmi munkássága is meglehetősen impozánsnak bizonyult. Ő volt többek között A karthausi, A falu jegyzője vagy a Magyarország 1514-ben című regények szerzője. A hazai államtudományok fejlődéséhez a leginkább A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra című, két kötetes, klasszikussá nemesedett munkájával járult hozzá. E grandiózus munka fő mondanivalóját - és meglepő aktualitását - talán abban emelhetjük ki, hogy az államtudományok feladata nem korlátozódhat másra, mint a kor uralkodó eszméinek megfelelő értelmezésével az állam "rendezésére", azaz átalakítására. 

A Kutatóközpont számára névadója kijelöli a tevékenység alapvető szellemi, minőségi kereteit. Eötvös József alakja mind értékekben, mind pedig a működés sokoldalúsága terén példát állít a Kutatóközpont munkatársai elé. Előbbi körben a nemzet ügye iránti mély elköteleződés, a hazánk polgári fejlődéséért végzett áldozatos munka, az oktatás és művelődés erejébe vetett hit, valamint a 19. századi szabadelvűség legnemesebb magyar hagyományai ma is iránytűként szolgálnak az arra fogékony tudós munkájához. Utóbbi körben pedig példaértékűnek tekinthető az a többszólamúság, amellyel Eötvös József a tudomány, a politikai közélet és a miniszteri igazgatás világában egyszerre alkotott maradandót, sőt örökségét kiemelkedő szépírói munkájával tette teljessé. Az életművében megnyilvánuló minőség és sokoldalúság világos üzenettel bír a nevét viselő Kutatóközpont számára.