Az államok közötti konfliktusok, a háború erkölcsi megítélése és a béke feltételei álltak Bernard Bourdin domonkos szerzetes, a Párizsi Katolikus Intézet politikafilozófia- és eszmetörténet-professzora előadásának középpontjában, amelyet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) Vallás és Társadalom Kutatóintézetének (VTK) meghívására tartott az egyetem Zrínyi Termében, június 3-án.
A francia professzor a Háború és béke: dialektikus kapcsolat egy válságban lévő világban – a teológiai és filozófiai hagyomány európai erőforrásai címet viselő előadásában a keresztény teológia, a politikai filozófia és eszmetörténeti összefüggéseken keresztül mutatta be, miként gondolkodtak a múltban a háborúról és a békéről, valamint milyen tanulságokat hordoznak ezek a hagyományok a jelenlegi geopolitikai válságok korában.
A professzor arra figyelmeztetett, hogy napjainkban egyre inkább megfigyelhető, hogy a közbeszéd gyakran leegyszerűsíti a kérdést a háború és a béke éles szembeállítása kapcsán, ugyanakkor a keresztény hagyomány nem ilyen bináris logikában gondolkodik. „A háború és a béke dialektikus kapcsolatban áll egymással” – hangsúlyozta Bernard Bourdin, hozzátéve, hogy sem a háború nem tekinthető abszolút kategóriának, sem a béke nem érthető meg a konfliktus lehetőségének figyelembevétele nélkül. Éppen ezért kritikával illette a pacifizmus bizonyos formáit is, amelyek szerinte nem minden esetben képesek választ adni a nemzetközi konfliktusok valóságára.
A professzor ezt követően az „igazságos háború” (justum bellum) katolikus hagyományát mutatta be: részletezte, hogy a doktrína gyökerei a római jogban és Szent Ágoston gondolkodásában keresendők. Utóbbi szerint a jog és az erkölcs nem választható el egymástól, a háború ezért nem pusztán politikai vagy katonai kérdés, hanem minden esetben erkölcsi megítélés tárgya is. Bernard Bourdin rámutatott, hogy Szent Ágoston gondolkodásában a keresztény ember egyszerre lehet hűséges polgára hazájának és erkölcsi lény, aki szükség esetén katonai szolgálatot is vállalhat. Ezután kitért Aquinói Szent Tamásra, aki az igazságos háború tanítását a keresztény szeretet teológiájába illesztette. A professzor szerint Aquinói Szent Tamás egyik legfontosabb felismerése, hogy a háború soha nem lehet öncél, hanem kizárólag egy igazságos béke helyreállításának eszköze. Az előadás során ismertette az igazságos háború három klasszikus feltételét: a legitim hatalmat, az igazságos okot és a helyes szándékot. Hangsúlyozta, hogy háborút csak törvényes politikai tekintély indíthat, kizárólag súlyos igazságtalanság orvoslása érdekében, és sohasem bosszúból vagy hódító szándékkal. Ebből következik a katolikus hagyomány egyik alapelve is: „Az igazságos háború hagyományában a totális háború elképzelhetetlen” – hangsúlyozta Bernard Bourdin.
A történeti áttekintés következő állomásaként a professzor Francisco de Vitoria munkásságát elemezte: a 16. századi spanyol domonkos teológus jelentőségét abban látta, hogy az igazságos háború elméletét kiterjesztette a keresztény világ belső keretei közül, és egyetemes, nemzetközi dimenzióba helyezte. Bernard Bourdin ezt a korszakot „az első globalizáció” időszakának nevezte. Francisco de Vitoria egyik legfontosabb felismerése az volt, hogy az amerikai őslakos népek ugyanúgy rendelkeznek természetes jogokkal, valamint az emberi méltóságból fakadó önrendelkezés jogával, mint az európaiak.
Az előadás utolsó részében a professzor a modern állam megszületésének szellemi hátterét vizsgálta Thomas Hobbes politikai filozófiáján keresztül. Mint kifejtette, a vallásháborúk után Európa új politikai rendet keresett, a professzor szerint a középkori keresztény egység felbomlása nyomán jelent meg az igény egy olyan politikai struktúrára, amely képes biztosítani a békét az egymással rivalizáló államok között. Hobbes szerint az emberek természetes állapotukban konfliktusba kerülnek egymással, ezért szükség van egy olyan politikai hatalomra, amely garantálja a rendet. Bernard Bourdin idézte a Hobbes: Leviatán című művének egyik alapgondolatát, miszerint az emberi értelem első törvénye, hogy „keresni kell a békét, ameddig annak reménye fennáll”. A professzor hangsúlyozta, hogy Hobbes nem a háború filozófusa volt, hanem a béke feltételeit kereste.
A jelenkor kihívásairól szólva a professzor úgy vélte, hogy a 20. század totális háborúi alapvetően átalakították a konfliktusok természetét: a modern háborúkban az ellenség gyakran „abszolút ellenséggé” válik, aminek következtében eltűnnek azok az erkölcsi és jogi korlátok, amelyek évszázadokon keresztül szabályozták a fegyveres konfliktusokat. Bernard Bourdin szerint a klasszikus keresztény gondolkodás egyik legfontosabb öröksége annak felismerése, hogy még a konfliktusban álló felek is ugyanahhoz az emberi közösséghez tartoznak, valamint a béke csak akkor képzelhető el, ha az ellenfél emberi méltóságát sem tagadjuk meg. Hozzátette, hogy a fegyveres konfliktus mindig rendkívüli állapot, amelyet erkölcsi korlátok között kell tartani, és amelynek végső célja kizárólag a béke helyreállítása lehet.
Szöveg: Harangozó Éva
Fotó: Szilágyi Dénes