Az Európa Stratégia Kutatóintézet április 21-én szakmai vitát tartott, amelynek középpontjában az Európai Unió geopolitikai kihívásai voltak, különös tekintettel a többéves költségvetési tervezetre. A szakmai vitát Dr. Máthé Réka Zsuzsánna szervezte és vezette, amelynek során kutatók és elemzők vitatták meg a kontinens előtt álló legégetőbb kérdéseket, és árnyalt képet festettek a jelenlegi dilemmákról és a lehetséges jövőbeli irányokról.
Vörös Zoltán kiemelte, hogy az EU Kínával szembeni gazdasági, különösen kereskedelmi és technológiai függősége hosszú ideje fennáll, de e fenyegetés valós természete csak az utóbbi években tudatosult igazán számos európai politikai elitben. Kína, mint partner, stratégiai versenytárs és rivális szerepeinek felismerése “késve érkezett meg”. Ez arra készteti az Uniót, hogy a globalizáció által előtérbe hozott regionalizmus, hálózatos együttműködések és nemzetközi jogi kérdések mentén újragondolja kapcsolatait.
Kína szerepe Afrikában, ahogyan Tánczos Mariann is említette, a gyarmati múlt kontextusában különösen érzékeny témakör, ahol az EU elveszítette vezető szerepét és a kínai befolyás egyre erőteljesebb. Vörös Zoltán arra is rámutatott, hogy bár a BRICS valuta bevezetése nem tűnik valószínűnek, Kína előretörése a technológiai versenyben (gondoljunk csak a BMW és Mercedes kínai akkumulátorokkal kapcsolatos együttműködésére) arra int, hogy az EU-nak alapvetően újra kell értékelnie a szerepét.
Csiki-Varga Tamás figyelmeztetett, hogy a jövő védelmi politikáját nem szabad pusztán az elmúlt 3-4 év tapasztalataira alapozni. A tagállamok közötti „szétcsúszás” vagy éppen a „többsebességű” Európa tovább bonyolítja a közös fellépést. Az EU szomszédságpolitikája, különösen a keleti és déli területeken felértékelődik, jóllehet a költségvetési prioritások nem igazán tükrözik ezt. Marc Carney gondolata a középhatalmak átrendeződéséről rágondolkoztató perspektívát kínálhat a jövőbeli stratégiákhoz.
Tánczos Mariann erősen bírálta az EU afrikai stratégiáját. Az eddigi rutinszerű missziók és megállapodások a puccsok hulláma miatt kezdenek felbomlani, különösen a Száhel-övezetben. Egy új, koherensebb stratégiára lenne szükség, mivel Afrika jó partner lehetne, ha sikerülne, őszinte partneri viszonyt kialakítani. Ennek hiányában is, az EU elveszítette a befolyását, Kína pedig előretört, kihasználva az európai gyarmati múlt okozta bizalmatlanságot. Mi több, a befektetések hiányos, vagy „rossz marketingje” miatt az EU tevékenysége gyakran láthatatlan marad. A Mattei-terv, mely bilaterális alapon kezeli a biztonsági és energetikai kérdéseket, egy lehetséges példa az új megközelítésre.
Kutasi Gábor szerint az energiaárak és a technológiai lemaradás az EU kritikus pontjai. Kiemeli, hogy, a közgazdaságban vannak „irreverzibilis folyamatok”, amelyek azt sugallhatják, hogy az EU hanyatlása akár megfordíthatatlan is lehet. Az USA innovációs minőségével és Kína mennyiségi fölényével szemben az EU sehol sem dicsekedhet kiemelkedő eredményekkel. A szabadalmak számában Kína egyértelműen élen jár, ami komoly versenyképességi kihívást jelent Európa számára. Továbbá az „elsüllyedt költségek” fogalmával élve, Kutasi megkérdőjelezte, hogy a konjunktúra motorja lehet-e a védelmi gazdaság (utalva a Németország hatalmas haderőfejlesztési tervre). A védelmi kiadások növelése önmagában nem biztos, hogy pozitív GDP-hatással jár, ahogy Glofák Péter is megjegyezte, utalva India és Pakisztán példájára.
Az EU, amely hagyományosan „nemzetközi közjószágnak” számított meritokratikus rendszerével, jelenleg nehezen kínál előnyöket belső növekedési képességének leállása miatt. Ez a logika hajlamos figyelmen kívül hagyni, hogy az euró még tartja magát, de az Unió egyre inkább csak „büntetni tud”, és némileg „negatív közjószággá” vált. A mélyülő integráció kapcsán felmerül a föderalizáció kérdése, és az is, hogy a bővítés milyen mértékben cél, ha a tagállamok jelenelg is korlátokba ütköznek a közös piacon (például a franciaországi törvény a kamionosok minimális bérszínvonala).
Zsivity Tímea rávilágított, hogy a Nyugat-Balkán esetében nem egyértelmű, hogy az EU inkább érdek-, vagy értékközösség. Bár a régió nem egy jelentős piac, biztonságpolitikai szempontból mégis kulcsfontosságú az Eu számára. Ebből a szempontból jelenleg nem feltétlenül lenne alkalmas a csatlakozásuk, de a így a megfelelő biztonsági környezet hiányában a befektetések elmaradnak. Szerbia esetében fennáll a gyanú, hogy kerülő utakon lőszerek juthatnak Ukrajnába, míg a régióban általában a jogállamiság (korrupció, szervezett bűnözés, a montenegrói legfelsőbb bíróság helyzete) komoly kihívásokat jelent. A térségben az EU gyakran anyagi forrásként jelenik meg. Egy erős narratíva-képzés kulcsfontosságú lenne, hogy az EU-s jelenlét értékeit megfelelően kommunikálják.
Ferkelt Balázs szerint az intézményi reformkényszer, különösen a vétójog kapcsán, éles kérdéseket vet fel. Így például miért is fogadná el Albánia egy vétójog nélküli csatlakozást? A különböző területeken szorosabb, illetve lazább együttműködésre van szükség a tagállamok között. Kimelete, hogy a Nyugat-Balkán kérdése sürgető, legalább egy országot be kellene fogadni 2030-ig, valószínűleg Montenegrót. Ugyanakkor az energiaellátás és biztonság, valamint a demográfia továbbra is problémát jelentenek az EU számára. Szerinte az euro-övezet összeomlása nem várható, és a kamatlábak emelkedése sem drasztikus, a szabadkereskedelmi megállapodások (EU-Mercosur, EU-India) előrelépést mutathatnak.
Csizmazia Gábor rámutatott, hogy a szabadkereskedelem terén az USMCA (NAFTA frissítése) rámutat a nem vámjellegű korlátozások növekvő szerepére. Ami az EU-t illeti, úgy tűnik, hogy az EU mégsem vezette be az amerikai digitális szolgáltatásokra kiszabott díjakat, ami enyhíti a feszültségeket. A külföldi gyártású routerek betiltásának példája azonban felveti a kérdést, hogy az amerikai nemzeti védelmi bázis képes-e ellátni a keresletet.
Glofák Péter felvetette a kérdést, hogy Európa visszakerülhet-e a geopolitikai térképre, de a haderőfejlesztés kapcsán már említett nehézségek komoly kihívást jelentenek. Számításai szerint a NATO által előirányzott 5%-os GDP-arányos hadiipari költekezés kérdéses, hogy tartható-e. Az uniós költségvetési keret ezen a téren nem különít el a szükségletekhez képest elegendő forrást. Kiemelte, hogy az EU áram- és gázellátása (az orosz energiahordozókról való leválás, közel-keleti konfliktusok miatt kialakult energiahordozók hiánya, a Turnberry-egyezmény következményei miatt) szintén aggasztó. Ferkelt Balázs azonban megjegyezte, hogy a magyar földgáztermelés folyamatosan növekszik.
A szakértők között egyetértés volt abban, hogy az USA nyers hatalmi érdekérvényesítése és a NATO működőképessége mögötti strukturális bizalom megrendülése komoly kérdéseket vet fel az EU védelmi képességei tekintetében. Kérdéses, hogy az EU jelenlegi gazdasági helyzete lehetővé teszi-e a hiányzó stratégiai kapacitások pótlását. Az energia-árak várható hiánya és rendkívül magas ára, valamint a kritikus nyersanyagok ellátási láncainak biztonsága kulcsfontosságú az uniós gazdaság és védelmi képességek megerősítése szempontjából. Ehhez az EU partneri kapcsolatainak újragondolása szükséges.