A John Lukacs Intézet szervezésében február 18-án rendezték meg a Klíma és Biztonság Magyarországon - területek felett átívelő szakpolitikai javaslatcsomag bemutató konferenciáját a Zrínyi Teremben.
A rendezvényen elsőként Kemény Gábor, az NKE fejlesztési rektorhelyettese köszöntötte a megjelenteket. A klímaváltozás összetett biztonsági kihívást jelent, érinti például az élelmiszer-, a vízbiztonságot, de a társadalmi kohéziót is – hangsúlyozta. Magyarország számára ráadásul különösen aktuális a téma, hiszen olyan éghajlat alatt élünk, amelynek révén e kihívások súlyosabban érintenek bennünket. A klímaváltozás egyben nemzetbiztonsági ügy is. Rendszerszintű kihívásról van szó, ezért a válaszoknak is ilyen jellegűeknek kell lenni; területeken átívelő megoldások szükségesek – hívta fel a figyelmet. A rektorhelyettes kiemelte a megelőzés fontosságát, az alkalmazkodás, reziliencia jelentőségét, és az érintett aktorok közti együttműködés szerepét. A klímaváltozás nem ismer intézményi határokat – fogalmazott.
A folytatásban Miért van szükség területek felett átívelő szemléletre a klímabiztonság témájában? címmel Tálas Péter, a John Lukacs Intézet egyetemi docense és Pálvölgyi Tamás, az NKE Víztudományi Karának nemzetközi és stratégiai dékánhelyettese tartottak előadást.
Tálas Péter felhívta a figyelmet: egy korábbi felmérésükben a klímabiztonság fontossága a megkérdezettek körében megelőzte a migráció fenyegetését is. Ez jó hír lehet, ennek révén talán a politika is hangsúlyosan foglalkozik majd a témával, tette hozzá. Ám a felmérésekből az is látszik, hogy ha felmerül más biztonsági sokk, kihívás, akkor egy pillanat alatt zárójelben tud kerülni a klímaváltozás témája. A politika jellemzően azokat a kérdéseket tartja megoldandónak, amelyek tényleges biztonsági helyzetekkel, kihívásokkal kapcsolatosak, s amikor rendkívüli eszközökkel kell közbelépni. Ám amikor a klímaváltozás ilyen jellegűvé válik, akkor már késő lesz ezzel foglalkozni – figyelmeztetett Tálas Péter. A klímaváltozás komplexitása miatt gyakran vannak olyan válaszaink, amelyek az egyik szektor számára kedvezők, a másik számára azonban fenyegetést jelentők. Olyan területről van szó, amely kimondottan igényli a társadalmi rezilienciát, vélte a docens.
Pálvölgyi Tamás azt emelte ki, hogy a klímaváltozáshoz kapcsolódó modellek nem pontosak, ám fontos tudni, hogy sosem lesznek azok. Ezért olyan stratégiára van szükség, amely kezeli ezt a bizonytalanságot. Nagyon fontos, hogy ágazati megközelítés helyett összefüggő rendszerekben gondolkodjunk. A bemutatandó tanulmány éppen ilyen szemléletű. Egy egységként kezeli például a földhasználat – mezőgazdaság – élelmiszerbiztonság – egészségügy szektorokat. Pálvölgyi Tamás hozzátette: jelentleg a klímaváltozásnál is nagyobb problémát jelent a biológiai sokféleség szűkülése, pusztulása. Azt is látni kell, hogy a folyamatban a víznek kitüntetett szerepe, az a hatásokat felerősíti – akár az aszályra, akár az áradásra gondolhatunk.
Ezt követően Schaffhauser Tibor, a Green Policy Center klímapolitikai szakmai műhely társalapítója, Senior Klímapolitikai Tanácsadó ismertette az említett tanulmányt, s mutatott be szakpolitikai javaslatokat a klímabiztonság komplex kezelésére. Az előadó elsőként a globális kihívásokat és kockázatokat vette számba azok súlyossága szerint. Középtávon ezek közül az extrém időjárási események és a biodiverzitás csökkenése látszanak a leginkább valószínűnek, rövid távon azonban a dezinformációk is komoly problémát jelentenek. A klímaváltozás negatív hatásai nemcsak világviszonylatban szembeszökők: itthon 127 km/órás, rekord erősségű szél, hidegfronthoz kapcsolódó szupercellák, májusi jégeső, vegetációs tűz, villámárvíz okozta földcsuszamlás, hőhullámok és tavak kiszáradása jelzik a helyzet súlyosságát. A klímaváltozás biztonsági kérdés is – elég csak az élelmiszer- és vízbiztonságra, társadalmi destabilizációra vagy gazdasági sérülékenységre gondolni -, ezért rendszerszintű integrált döntéshozatalra van szükség, amely a jövőbeni ellenállóképességet, rezilienciát támogatja. Az ágazatokon átívelő szakpolitikai javaslatok kapcsán az említett reziliencia mellett az adatalapú kockázatkezelés fontosságára, valamint az intézményi együttműködés és a kormányzási kapacitás erősítésére is felhívta a figyelmet a szakértő. Kitért a vízgazdálkodás problematikájára is: egyszerre túl sok és túl kevés is a víz. Ennek kapcsán integrált földhasználati tervezésre, igazságos földhasználati rendszerekre van szükség, a kapcsolódó döntéseknek transzparenseknek kell lenniük, és fontos egy országos adatplatform kialakítása is.
Az esemény panelbeszélgetéssel folytatódott, amelyen Molnár Vencel, az Energiaügyi Minisztérium Klímapolitikai Főosztályának vezetője, Szabó István, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal Nemzetközi Kapcsolatok Osztályának vezetője, valamint Tordai Sándor, Püspökszilágy polgármestere cseréltek eszmét.
A rendszerszintű felkészülés kapcsán Molnár Vencel azt emelte ki, hogy míg az elmúlt 10-15 évben a mitigáción – azaz a klímaváltozás káros hatásainak enyhítésén, mérséklésén – volt a hangsúly, ezt a szemléletmódot mind inkább felváltja az adaptáció és alkalmazkodás fókuszú hozzáállás. Szabó István a tervezés fontosságát emelte ki, hiszen hosszú távú folyamatokról van szó – négyéves kormányzati ciklusok helyett 10-12 évre előre kell gondolkodni, döntéseket hozni, tervezni, s a legkisebb költséggel a lehető legnagyobb fokú reziliencia elérésére törekedni. A szakértő Ürge-Vorsatz Diana klímakutatót, az ENSZ Kormányközi Éghajlatvédelmi Testülete (IPCC) alelnökét idézte, aki szerint „egy véges bolygón nem létezhet végtelen gazdasági növekedés”. Tordai Sándor arra hívta fel a figyelmet, hogy az önkormányzatoknak egyszerre kell védekezni, alkalmazkodni, megelőzni, és takarékoskodni. Az összes régi klasszikus megoldást és a legmodernebb megközelítéseket egyaránt használni kell az eredmények elérése érdekében. Tapasztalataikat szívesen átadják a többi, érdeklődő önkormányzatnak, tette hozzá.
Molnár Vencel arról is szólt, mennyire hasznosak és jól működőek a tárcaközi szakmai fórumok, ahol az állami, a civil és a privát szféra képviselői egyaránt jelen vannak, és több ágazaton átívelő módon tárgyalják például az éghajlatváltozás vagy a vízgazdálkodás kérdéseit. Szabó István a spanyol és portugál árampiaci összeomlásról beszélt, és arról, hogy egyes kapcsolódó eljárásokat nem frissítettek. Az együttműködés és a tervezés egyaránt elengedhetetlen, hangsúlyozta. Tordai Sándor tapasztalatai alapján a takarékoskodás, valamint a megosztásra, javításra, újra felhasználásra alapozó, a környezeti terhelés és a nyersanyagfüggőség csökkentésére törekvő körkörös gazdaság szemléletmódja, gyakorlata nagyon fontos. Az ősi módszerekben hatalmas erő rejlik – fogalmazott.
Szöveg: Kovács Lilla
Fotó: Szilágyi Dénes