A három éve tartó orosz-ukrán háborúról rendezett kerekasztal-beszélgetést a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) John Lukacs Intézete (JLI) február 20-án, az egyetem Orczy Úti Kollégiumában. Az eseményen az Intézet Stratégiai Védelmi Kutatási Programjának (SVKP) munkatársai vitatták meg a háborús konfliktus jelenlegi helyzetét és a tanulságokat. Kitértek egyebek mellett az orosz és ukrán veszteségekre, a háborúval kapcsolatos gazdasági kérdésekre, az Egyesült Államok hozzáállására, valamint Észak-Korea és Törökország szerepére is.
Török Bernát, az EJKK főigazgatója bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a JLI és az SVKP számára ez a három év különleges időszakot jelentett: a háború kirobbanása óta a stratégiai-védelmi kutatások jelentősége megnőtt, és az SVKP fontos szerepet játszott ezen területek elemzésében. Mint mondta, a kialakult helyzetben az SVKP eleget tett a feladatának, amelyet egy közszolgálati egyetemi kutatóintézetnek kell ellátnia, nemcsak elemzésekkel, hanem a nyilvánosság felé történő nyilatkozatokkal is. „Az elmúlt három évben a JLI Stratégiai Védelmi Kutatási Programja a magyar nyilvánosság egyik legfontosabb támasza lehetett a témában” – emelte ki a főigazgató. Hangsúlyozta, hogy az orosz-ukrán háború témája dezinformációkkal terhelt, napi szintű politikai tétje van, amely a politikai kommunikáció középpontjába került, ezért kiemelten fontosak a szakmai alapon lévő szakértői megnyilatkozások, amelyek komoly felelősséggel bírnak.
Tálas Péter, a JLI egyetemi docense és egyben az esemény moderátora felvezetőjében kiemelte, a háború kapcsán, főleg az elmúlt napok diplomáciai történései iránti nagy érdeklődés figyelhető meg. Emlékeztetett, hogy az intézet szakértői 2022 óta minden évben összefoglalják az aktuális helyzetet.
Csiki Varga Tamás, a JLI tudományos főmunkatársa a három év tanulságait értékelte stratégiai és katonai szempontból. Kifejtette, hogy Ukrajna ugyan megőrizte területének 80 százalékát, de jelentős élőerő és infrastrukturális veszteségeket szenvedett el. A háború jellegére áttérve a szakértő úgy fogalmazott: magas intenzitású, elhúzódó, tömeges hadviselés figyelhető meg. A tanulsága ennek az, hogy szükség van a fejlesztésekre és a háttérre az európai országok számára, ideértve a dróntechnológia megjelenését és elterjedését, amely megváltoztatta a szárazföldi hadviselés módját. A szakértő hozzátette: ebben a konfliktusban a különböző országok és vállalatok tesztelhették katonai eszközeiket. A jövővel kapcsolatban megjegyezte, hogy az Egyesült Államok csökkenteni kívánja biztonsági jelenlétét Európában, ugyanis megfigyelhető, hogy költség- és haszonoptimalizálást hajt végre. Hozzátette: Európának lényegesen többet kellene tennie saját védelmi képességi növelése érdekében.
Deák András, a JLI tudományos főmunkatársa az orosz gazdaságról kiemelte, hogy a szankciók nem csökkentették az ország exportját: az orosz gazdaság jól teljesít, 4 százalékos GDP-növekedést produkált, emellett az infláció felpörgött, a bérek növekedtek. A szakértő ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy ennek a tendenciának idén vége lett, mivel az orosz források kimerültek és már csak egy új modellben finanszírozható a háború. Szerinte Putyinnak mérlegelnie kell, hogy van-e és milyen a sérülékenysége az orosz gazdaságnak.
Kemény János, az intézet tudományos munkatársa hozzászólásában elmondta, hogy a konfliktus kitörésekor a nyugati országok sem látták, hogy Ukrajna meddig képes kitartani katonailag, vagyis nem gondolkodtak hosszú távon a háborúval kapcsolatban. Kifejtette, hogy az ukrán haderő jelenleg eltérő rendszerekkel dolgozik, bonyolult logisztikai háttérrel. Ideértve például azt, hogy az önjáró lövegek karbantartását Ukrajnán kívül kell végezniük. A képzettség terén orosz oldalon megfigyelhető volt, hogy Putyin 2022 augusztus végéig nem támogatta a mozgósítást, majd a teljes professzionális állományát kénytelen volt alkalmazni politikai megfontolások miatt, ami nagymértékben kimerítette a hadsereget. Az ukrán oldalon a mozgósítás kezdetben zökkenőmentesen zajlott, ugyanakkor ma már nehezebb helyzetben vannak.
Csoma Mózes, a John Lukacs Intézet tudományos főmunkatársa a háborúba bekapcsolódó Észak-Korea motivációit fejtette ki. Emlékeztetett, hogy már a kezdetekkor, 2022 kora tavaszán demonstratívan támogatták Oroszországot, sőt Phenjan orosz nagykövete jelezte, hogy akár észak-koreai munkavállalók is érkezhetnek Ukrajna megszállt területeire, hogy helyreállítsák az infrastruktúrát. Mint mondta, az utóbbi években Észak-Korea egyre nagyobb nemzetközi nyomás alatt áll, sőt ez az embargó 2017-ben volt a csúcson, kiemelve a büntetőintézkedéseket. A szakértő úgy látja: az orosz-ukrán konfliktus Phenjan számára kedvező lehetőség az elszigetelődésből való kitörésre.
Egeresi Zoltán, a JLI tudományos munkatársa Törökország és a fekete-tengeri térség háborúhoz való hozzáállását elemezte. Szerinte Ankara a három év nagy nyertese: képes volt megtartani pragmatikus kapcsolatát mind Ukrajnával, mind Oroszországgal. A kutató emlékeztetett, hogy a 2014-es események után Törökország kijelentette, hogy nem ismeri el a Krím annexióját. Ugyanakkor Ankara nem csatlakozott az Oroszországi Föderáció elleni szankciókhoz, valamint a török hadiiparnak hatalmas marketinglehetőséget jelentett a háború. Törökországban sok ukrán menekült tartózkodik, de oroszok is jelentős számban vásároltak ingatlanokat. Egeresi Zoltán felhívta a figyelmet arra is, hogy a montreux-i egyezmény részeként a törökök a Fekete-tenger lezárását alkalmazták, ennek értelmében nyugati hadihajók nem jelentek meg a tengeren, ami az oroszok számára kedvező volt.
A hallgatóság körében a hátországok kérdése is felmerült: Tálas Péter kifejtette, hogy az ukránoknál jól működik a polgári védelem. Például az áramellátás terén pillanatok alatt képesek helyreállítani a struktúrákat. A tudatos polgárság mellett a hadsereg után a második legfontosabb tényezők az önkéntes szerveződések, akik a hadsereget igyekeznek ellátni, vagyis az önkéntesség értéke Ukrajnában rendkívül magas.
Szöveg: Harangozó Éva
Fotó: Szilágyi Dénes