John Lukacs magyar származású történészre emlékeztek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) John Lukacs Intézete (JLI) és a Helikon Kiadó közös szervezésében megvalósult kerekasztal-beszélgetéssel egybekötött könyvbemutatón, november 25-én az egyetem John Lukacs Társalgójában.
Prőhle Gergely, a JLI programigazgatója köszöntőjében felelevenítette, hogy John Lukacs halálát követően a történész a történész számos személyes tárgya és hagyatékának néhány kiemelkedő darabja egyetemünkre került, majd tiszteletére megalakult a John Lukacs Társalgó az NKE-n, 2024-ben pedig a John Lukacs Intézet, amely a történész szellemi örökségének méltó ápolásával foglalkozik.
Személyes tárgyaiból kirajzolódik az a sokrétű életpálya és kapcsolati rendszer, amely őt jellemezte – fogalmazott Prőhle Gergely. A programigazgató szerint a magyarországi köztudatban kialakult John Lukacs-kép nem tükrözi teljes mértékben valódi személyiségét, sem kapcsolatainak mélységét. „A történészszakma olykor esszéíróként tekint rá, munkássága nehezen kategorizálható, amely nem könnyítette meg hazai recepcióját” – emelte ki Prőhle Gergely.
A köszöntőt követően M. Nagy Miklós, a Helikon Kiadó vezetője, John Lukacs egykori fordítója és műveinek kiadója által moderált panelbeszélgetésen Richard Gamble, a Hillsdale College professzora, John Lukacs amerikai monográfusa és a Lukacs-életművet jól ismerő Hatos Pál, az EJKK Közép-Európa Kutatóintézetének vezetője osztották meg gondolataikat a népszerű magyar-amerikai professzorról.
M. Nagy Miklós elmondta, hogy itthon szinte már nem kaphatók John Lukacs művei, ez ösztönözte arra a kiadót, hogy műveiből sorozatkiadást tervezzenek, amelynek első két kötete a napokban megjelent Budapest 1900 és a Történelmi Hitler című John Lukacs mű. A kiadóvezető elmondta, hogy a történész összesen 36 könyv szerzője, amelyből 22 jelent meg magyar nyelven, a Helikon Kiadó 12 könyv kiadási jogát vásárolta meg. „Nagyon komoly, reprezentatív életműsorozatban gondolkodunk” – jelentette ki. M. Nagy Miklós köszönetet mondott Barkóczi Andrásnak, Lukacs fordítójának és jó barátjának a történész könyveinek kiadásában és szerkesztésében nyújtott kiemelkedő munkájáért.
Hatos Pál kiemelte, hogy a történettudomány „rítusok szerint szerveződik”, amelyen John Lukacs pályája során felül tudott emelkedni. Jó tollú, szépirodalmi stílusban írni képes történészt igen keveset ismerünk Szekfű Gyulán kívül, John Lukacs ilyen volt. Egyik legnagyobb erénye, hogy a történéseket nem csupán tényszerűen közli, hanem irodalmi eszközökkel élve eleveníti meg, amelynek kiemelkedő példája a Budapest 1900 című könyve – jegyzete meg Hatos Pál.
Az intézetvezető rámutatott, John Lukács nélkül nem lenne teljes a 2. világháborúról alkotott képünk. A magyarságtudatával kapcsolatban Hatos Pál megállapította, hogy bár Amerikában élt és többségében angol nyelven publikált, sosem szakadt el magyar gyökereitől. Büszke volt magyarságára, és gyakran hangsúlyozta a magyar kultúra és történelem fontosságát. Ugyanakkor zsidó származását, a polgári értékek iránti elkötelezettségét és katolikus hitének megélését egyaránt vállalta.
Richard Gamble, Lukacs közeli barátja arról szólt, hogy a 2. világháború és a hidegháború történészeként való besorolás túlságosan szűk keretek közé szorítja Lukacsot. „Úgy gondolom, egész életében foglalkoztatta az emberi gondolkodás mikéntje, ami filozófiai érdeklődésének a bizonyítéka” – emelete ki. Műveiben arra törekedett, hogy az embert mint individuumot „visszahelyezze az univerzum közepébe”. Leginkább az érdekelte Lukacsot, hogy az emberek részvétele a történelmi folyamatokban hogyan formálja az ideákat semmit az, hogy az ideák hogyan formálják az embereket – fejtette ki.
Gamble M. Nagy Miklós kérdésfelvetésére beszélt arról is, hogy a Lukacs halálát követően napvilágot látott nekrológokban gyakran egy meglévő kor, ideológia újraértelmezőjeként (iconoclast), különc (maverick) szellemiségű gondolkodóként említették. John Lukacs e jellemzése az amerikai sajtóban olyannyira meggyökeresedett, hogy azóta is ez a leggyakoribb elképzelés róla – hangsúlyozta a professzor. Gamble megemlítette, hogy jelenleg John Lukacs életrajzán dolgozik, és budapesti kutatásai során olyan új, izgalmas részleteket tárt fel a történész életéről, amelyeket eddig senki nem publikált.
M. Nagy Miklós Hatos Pál gondolataira reflektálva szintén felhívta a figyelmet John Lukacs kiváló írói kvalitására. A kiadóvezető a filmkészítésben használatos kifejezéssel élve kifejtette: Lukacs különleges érzékkel és ritmusban tudja váltogatni a plánokat, amelyre a legtöbb történész nem képes. Megjegyezte: Lukacs politikai és műfaji szempontból is nehezen besorolható „történésznek túlságosan szépíró, szépírónak túlságosan történész”, amely megítélés John Lukacs számára fájó pont volt – fogalmazott a kiadóvezető.
Richard Gamble kiemelte: Lukacs olyan gondolkodó volt, aki a múlt bölcsességét igyekezett a jelen kihívásaira alkalmazni, miközben nyitott maradt az új gondolatokra és a változásra. Gamble hangsúlyozta, Lukács írói stílusának kialakításához Herold Nicolson arisztokrata politikus és Winston Churcill egykor brit miniszterelnök szolgáltak példaképül. A professzor számára azért is fontos Lukacs örökségének ápolása, mert a történész alapvető hatással volt Gamble gondolkodására, írásaira és oktatási tevékenységére. A Hillsdale College oktatója John Lukacs műveiben megtalálta azokat az írói eszközöket, amelyeket saját műveiben is alkalmazni szeret. Gamble szerint Lukacs előre látta a korszakváltásokat, akár egy próféta: már az 1980-as évek elején megjósolta a Szovjetunió összeomlását, amikor Lengyelország helyzetét elemezte.
A beszélgetésen elhangzott továbbá, hogy John Lukacs nem félt vitába szállni a modern tudományos megközelítésekkel, a különböző divatokkal, gondolkodási irányzatokkal. Ugyanakkor meg akarta őrizni az úriember eszményét, bizonyos jellemet és erkölcsöt igyekezett életben tartani.
Szöveg: Sallai Zsófia
Fotó: Szilágyi Dénes