Németország és Franciaország Kína-politikája és annak összevetése a hazai gyakorlattal került a fókuszba a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) John Lukacs Intézete és a Habsburg Ottó Alapítvány Európa Klub elnevezésű programsorozatának aktuális rendezvényén az NKE-n, október 18-án.
Az EU Tanácsának soros elnökeként 2020 végén Németország tető alá hozta az EU és Kína közötti beruházási megállapodást. Az azóta eltelt időben az ázsiai ország és a kontinens kapcsolata számos fordulatot vett, Kína pozíciói mindenütt megerősödni látszanak. Az Unió egyes tagállamai is különböző stratégiák mentén építik kínai kapcsolataikat, miközben az ebből származó előnyökről és veszélyekről változatos hírek jelennek meg.
Prőhle Gergely, az Eötvös József Kutatóközpont John Lukacs Intézetének programigazgatója köszöntőjében elmondta: Christian Geinitz, a Frankfurter Allgemeine Zeitung újságírójának Kínáról szóló könyve adta számára az ötletet, hogy egy konferencián beszélgessenek szakértőkkel a kínai befolyásról Európában. A programigazgató hozzátette, hogy Magyarország külkapcsolatai és Magyarország külkapcsolatainak az európai intézmények, illetve más európai országok részéről történő megítélése szempontjából meglehetősen fontos szerepet játszik Magyarország és Kína viszonya. Ezért lehet érdekes összehasonlítani Kína és Németország, Kína és Franciaország, valamint Kína és Magyarország kapcsolatait.
Christian Geinitz, a Frankfurter Allgemeine Zeitung újságírója előadásában egyebek mellett arról beszélt, hogy a kínai befektetők milliárdos összegekkel vásárolnak európai cégeket. Különösen népszerűek a német márkák, köztük a Daimler, a Steigenberger és a BioNTech. Ennek az erőteljes terjeszkedésnek egy célja van: 2049-re a népköztársaság le akarja szorítani az iparosodott országokat, és világpiaci vezető szerepet akar betölteni minden jövőorientált ágazatban a „kínai álom” megvalósításáért és a kínai nemzet nagy megújulásának érdekében. Christian Geinitz szerint ez Németországra és ezzel együtt egész Európára veszélyt jelent, amelyre az öreg kontinensnek koncentráltan kell reagálnia.
Valójában üdvözölnünk kellene azt a tényt, hogy az ázsiaiak befektetnek az infrastruktúrába és a vállalatokba. A szkepticizmus azonban nagy, és a védekezés egyre nagyobb, mivel Peking politikai célokat is követ, és nem hajlandó teljesen megnyitni saját piacait. Bár a koronavírus-járvány lelassította az előretörést, a hosszú távú célokat nem változtatta meg. Az újságíró felhívta a figyelmet a tényre, hogy a szocialista és erős, a szocialista és modern, a szocialista és virágzó fogalmak határozottan nem zárják ki egymást. A kínai módszer megmutatta, hogy egy nem demokratikus egypártrendszer, jogállamiság nélkül továbbra is garantálni tudja népük stabilitását és a fennálló rendszer iránti szeretetét. Arra azonban rá kell jönnünk, hogy a kínai fejlődés és befolyás óriási lökést ad a világgazdaság számára, ugyanakkor óriási kihívásokat iparágaink számára. Az újságíró szerint Európának nem szabad sem magába zárkóznia, sem átvennie Kína üzleti magatartását. Ha azonban az EU egységes álláspontot képvisel, és felismeri, hogy Peking minden eddiginél jobban függ tőle, akkor Európa segíthet a feltételek alakításában, és együtt fejlődhet Kínával.
Valérie Niquet, a Foundation pour la Recherce Stratégique vezető kutatója szerint Európában van egy olyan igény, hogy „leválasszuk vagy legalábbis csökkentsük a kínai kockázatot”, ami nem reális lehetőség, itt inkább csak a kínai függés mérsékléséről lehet szó. Kína gazdasági versenytársa a térségnek, ugyanakkor sok vállalat számára a kínai piac, sőt a kínai befektetések létfontosságúak. Kínával szemben óriási a deficitünk – fogalmazott a kutató. Az egyensúly helyreállítása nem halad, kivéve talán Németországot, de látható, hogy ez Németország számára is egyre nehezebbé válik. Kína óriási lehetőséget jelentett és jelent nemcsak a francia gazdaságnak, hanem a világnak is. „Európa továbbra is szeretne Kínával üzletelni, de sokkal óvatosabbak vagyunk, mint korábban” – tette hozzá. Valérie Niquet szerint Kínának feltétlenül szüksége van a gazdasági növekedésének megőrzésére, ugyanakkor látható, hogy az nem olyan ütemben halad jelenleg, mint korábban. Nem szabad elfelejtenünk – mondta a kutató –, hogy Kína sok szociális szükséglettel rendelkezik, amihez pénz kell. Nagyon magas növekedési szintre van szüksége ahhoz, hogy a lakosság teljes mértékben elégedett legyen. Ezért látjuk egyre inkább az elmúlt években, hogy az ázsiai ország törekszik a fontos európai piacok hozzáféréséhez, de az Egyesült Államokban, valamint Japánban és más ázsiai országokban is. Az afrikai, közép-ázsiai, orosz piacok Kína számára nem elegendőek ahhoz, hogy fenntartsák a gazdasági növekedést. Kínának tehát bizonyos értelemben szüksége van Európára. Szüksége van az európai piacra.
Valérie Niquet úgy gondolja, Franciaországot erőteljesen vádolják azzal, hogy van egyfajta USA-ellenes, Kína irányába nyitott politikája. Szerinte azonban figyelembe kell venni azt a tényt, hogy Kína jelenléte jó fejlődési lehetőség, és az EU továbbra is nagyon érdekelt a Kínával való stabil kapcsolat fenntartásában. Sokkal kisebb a megosztottság a téren, hogy mit tehetünk mi, európaiak Kínával. És sokkal kisebb a megosztottság azzal kapcsolatban is, hogy Kína mire hajlandó saját régiójának stabilitása szempontjából.
Eszterhai Viktor, az EJKK JLI tudományos munkatársa hangsúlyozta: alapvetően Kína-ellenes politikai helyzet uralkodik Európában, amely mögött számos tényező áll. Hazánk ezzel szemben kivételt képez, amely az ázsiai ország számára fontossá tette Magyarországot. Hazánk azt kihasználva, hogy emiatt hatalmas nemzetközi figyelem hárul rá, bizonyos szempontból hidat képezhet Kína és Európa között. Kína pedig felismerte, hogy olyan partnerre van szüksége, aki felerősíti azt az üzenetet, hogy érdemes vele együttműködni.
Mi történt az elmúlt öt-hat évben az Európai Unióban? – tette fel a kérdést Eszterhai Viktor. Amit láthatunk, folytatta, az az uniós megközelítés többnyire dominált ideológiai elvek és modell szerinti. Ezek voltak a meghatározó alapjai annak, ahogyan ma Kínát látjuk. Ez éppen akkor történik, amikor még soha nem voltunk ennyire gyengébbek Kínánál az elmúlt 200 évben. Az EU jelenlegi ambíciója, hogy megváltoztassa Kínát a globális keretrendszeren belül, arra törekszik, hogy Kína is illeszkedjen a nemzetközi modell szabályaihoz. Ez a megközelítés kudarcra van ítélve – véli a Kína-szakértő. A liberális nemzetközi modell kudarcot vall. Az EU vágya a visszatérés a szabályalapú nemzetközi rendszerhez, de ez csupán egy álom. Eszterhai Viktor szerint kellene észrevenni, hogy az EU technológiai lemaradásban van az Egyesült Államokhoz és Kínához, de még az Egyesült Királysághoz képest is.
A JLI tudományos munkatársa emlékeztetett: Magyarország Kína-politikája egyedülálló az EU-ban a mostani, gyorsan változó nemzetközi környezetben Magyarország és Kína is szeretne jó pozíciót foglalni. Ez Kína számára azt jelenti, hogy felméri, kik lehetnek továbbra is stabil és megbízható partnerei Európában, Magyarországnak pedig azt, hogy nem szeretne egyik nagy blokknak sem a perifériájára kerülni, hanem önállóan, a Kelet és a Nyugat közötti híd szerepét betöltve próbál érvényesülni.
A bevezető előadásokat követő panelbeszélgetés moderátora Salát Gergely, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kína Tanszékének vezetője volt, aki szerint Kína és Magyarország egyaránt rengeteget profitál a kétoldalú kapcsolatból, legyen szó fejlesztésekről, kereskedelemről, oktatásról vagy akár turizmusról. Hangsúlyozta, Kína számára Magyarország az a lehetőség, amely nyitva tartja számára az EU kapuit.
A szakértők szerint Kína szuperhatalommá válása egyéb területeken is felfedezhető. Példaként említették, hogy Peking ma már csaknem 2,2 százalékot fordít kutatás-fejlesztésre, ami több, mint az uniós átlag. A siker az ázsiaiakat igazolja: az ország évente 1,4 millió szabadalmat jegyez be. Ez a világ összes bejelentésének 44 százaléka, és körülbelül annyi, mint az USA-ban, Japánban, Dél-Koreában és Európában együttvéve. A világ tíz leginnovatívabb vállalata közül három kínai, három japán, kettő dél-koreai, egy amerikai és egy svéd.
Szó esett arról is, hogy Peking törekszik a nyugati tudományos intézményekkel is kapcsolatokat kiépíteni. Az óriásbirodalomnak innovatív és magasan képzett akadémikusokra van szüksége, ha iparosodott nemzetté, Amerikát vagy Németországot mintázó tudásalapú társadalommá akar fejlődni, ahogyan azt tervezik. Az űrtechnológia; a legújabb generációs információs és kommunikációs technológia; automatizálás és robotika; csúcstechnológiájú hajóépítés és tengeri technológia; fejlett vasúti közlekedés; energiahatékonyság és elektromobilitás; környezetbarát energiatermelés; csúcstechnológiájú mezőgazdasági gépek; új anyagok; biomedicina és nagy teljesítményű orvosi technológia azok a kulcsfontosságú iparágak, amelyekben Kína hosszú távon világpiaci vezető szerepet kíván betölteni.
A növekvő áruforgalmat tekintve nem túlzás azt állítani, hogy nagymértékben függünk a Kínából származó importtól, ugyanakkor az is igaz, hogy Európa Kína legnagyobb piaca. Elhangzott, hogy számos európai ország olyan Kína-politikát folytat, amelyet az Amerikai Egyesült Államok diktál. Az ázsiai országnak azért van szüksége Európára, hogy megtörje az USA első számú világhatalmi státusát, vagy legalábbis kiegyensúlyozza azt. Az EU pedig továbbra is nagyon érdekelt a Kínával való stabil kapcsolat fenntartásában. Ráadásul az ázsiai ország gazdasági prosperitása egyet jelent a Kínai Kommunista Párt életben maradásával. Végsősoron Európa nagy problémája, hogy melyik lesz a világ vezető hatalma: a Nyugat vagy Kína.
Szöveg: Sallai Zsófia
Fotó: Szilágyi Dénes