Az eseményt Hatos Pál, a KEKI intézetvezetője nyitotta meg. Kiemelte, ha egy társadalom keres valamit a jelenben, jellemzően a múlthoz fordul, ott kutat. Jelenünkben az új valóságot afféle polgárháborúk fémjelzik, s Európának ez sokszor, sok állam kapcsán volt jellemzője. Írország, Spanyolország, Ausztria, vagy a Weimari Köztársaság esetében például egyaránt „hideg” vagy nagyon is valóságos polgárháborúról beszélhetünk. Ez az első világháború szomorú öröksége. Barát és ellenség között kell választanunk ma is, ez egy, a huszadik század elejéhez kapcsolódó jelenség, egy tükör, amelybe – tetszik, nem tetszik – bele kell néznünk, zárta gondolatait Hatos Pál.
Galícia különleges helyet foglalt el az első világháborúban az Osztrák-Magyar Monarchián belül. Amellett, hogy a Monarchia hadseregének fontos állomáshelyeként szolgált, és az oroszokkal vívott csaták színhelye volt, kulcsszerepet játszott a lengyel államiság szempontjából is. Kamil Ruszała lengyel történész, a téma kutatója Birodalom a háborúban: Ellenállás, válság és társadalmi átalakulás Közép- és Kelet-Európában 1914-1920 című előadásában először a világháborút megelőző helyzetet vázolta fel, Galícia elhelyezkedését, a multikulturális sokszínűséget mutatta be.
Az első világégés három fontos tapasztalatot, megélést hozott az itt élők számára – folytatta az előadó. Az első a pusztítás volt: a Birodalom, Galíciával együtt csatamezővé vált, ahol vidék és város egyaránt óriási veszteségeket szenvedett, a városokat sok esetben szinte a földdel tették egyenlővé. A második hatás, amit a polgári lakosság megtapasztalt, az erőszak volt. Nemcsak külső, hanem belső is: az ukránul beszélő civileket sokszor árulónak, kollaboránsnak bélyegezték, kémkedéssel vádolták. Harmadikként pedig megjelentek a menekültek: kezdetben evakuálták őket, később maguk indultak útnak. Először Kelet-Galíciából Nyugat-Galíciába, majd mind nyugatabbra, egyre nagyobb hullámban. Alsó-Ausztriában nagyon jól szervezett menekülttáborokat, menekült városokat (refugee town) hoztak létre számukra. Magyarországra is érkeztek, ám itt nem táborokban éltek, ennek nyomán sokasodtak a feszültségek a helyiek és a menekültek között.
A konferencián szó esett még a hátországiakról, a kialakult válságokról, a lengyel helyzetről, valamint Mitrovits Miklós, a KEKI tudományos főmunkatársa A lengyel kérdés Magyarországon címmel tartott előadást. Az eseményről, amelyet a közönség kérdései és az azokra adott válaszok zártak, részletesen a ludovika.hu cikkében olvashatnak.
Szöveg: Kovács Lilla
Fotó: Szilágyi Dénes