A vallás szerepe Scruton életművében

2024. október 4-én az NKE EJKK Politika- és Államelméleti Kutatóintézet nemzetközi tudományos kerekasztal beszélgetést szervezett Budapesten, melynek témája a vallás szerepe volt a közelmúltban elhunyt brit konzervatív gondolkodó, Sir Roger Scruton életművében. A konferenciának stílusosan a Ludovika Szárnyépület John Lukacs társalgója adott otthont. A konferencia felvezetéseként a szervezők, Hörcher Ferenc, az NKE EJKK PÁK intézetvezetője, valamint a svéd filozófus Karl Gustel Wärnberg fejtették ki nézeteiket a vallás Scruton gondolkodásában betöltött jelentőségével kapcsolatban. Míg Wärnberg Kant jelentőségének elsődlegességére és a Hegel-hatás másodlagosságára utalt vitaindítójában, valamint a közösségi érzület tételes hitigazságokkal szembeni jelentőségére hívta fel a figyelmet Scruton munkássága kapcsán, Hörcher hangsúlyozta, hogy a tanácskozás tárgya nem Scruton személyes hite, hanem filozófiai, esztétikai és politikai nézeteiben a vallás szerepének megvilágítása. A téma jelentőségét egy politika- és államelmélettel foglalkozó intézet számára úgy határozta meg, hogy a művészet és a kultúra előfeltételei a politikának, és a vallás előfeltétele a művészetnek és kultúrának, így a vallási tényező figyelembevétele nélkül egyik terület se érthető meg helyesen.

Az első keynote előadást Chantal Delsol francia filozófus tartotta From cult to culture among late Christians, the Scruton case (A kultusztól a kultúráig a kései keresztény gondolkodásban, Scruton esete) címmel. Delsol megállapította, hogy a nyugati típusú modernségben a vallási kultusz kultúrává alakult, és ez Scruton konzervatív gondolkodásának filozófiai hátterében is tetten érhető. Delsol szerint Scruton agnosztikus volt, aki számára a kereszténység társadalmi funkciójának megőrzése fontosabb volt a személyes hitnél, mely értékelése szerint a nyugati világban már elvesztette összetartó szerepét. Delsol figyelmeztetése szerint a mai konzervatívokat egyaránt fenyegeti a modern szekularizált világhoz való alkalmazkodás és az abból való reakciós kivonulás csapdája. Megállapítása szerint Scruton mindkettőt sikeresen elkerülte az esztétikai tapasztalat fontosságának hangsúlyozásával egy spirituális gyökereitől megfosztott világban.

A szerelem, a tragédia és az együttérzés hívószavai köré szerveződő következő szekció James Bryson előre felvett előadásával kezdődött, mely Scruton Wagner operáival (Trisztán és Izolda, a Nibelung gyűrűje tetralógia, Parsifal) kapcsolatos értelmezéseit mutatta be. Titus Techera a német filozófia hatására hívta fel a figyelmet Scruton gondolkodásában, a tragédiát emberi sorsszerűségként értelmező felfogásában. Windhager Ákos az együttérzés kiemelt jelentőségét hangsúlyozta Scruton kereszténységgel kapcsolatos nézeteiben, melyet David Matthews Anna (eredeti címe Egy angyal meghal) című operájával támasztott alá, melynek szövegkönyve Scruton műve. Windhager értelmezésében a rendszerváltás utáni Csehszlovákiában játszódó tragédia a szekularizált világ újravarázsosításának egy lehetséges útját mutatja fel.

A második kiemelt előadásban Mark Dooley a szentség szerepét vette vizsgálat alá Scruton gondolkodásában. Utalva saját esztétikai-vallásos élményére, melyet Scruton sírjának felkeresésekor tapasztalt, Dooley kifejezte bizonyosságát abban, hogy Scruton utolsó éveiben eljutott a hithez, és nem pusztán „esztétikai érdeklődésű turistaként” viszonyult a valláshoz.

A Dooley előadását követő szekcióban Nyirkos Tamás Scruton „szekuláris vallásokkal” kapcsolatos kritikáját mutatta be, erős érveket hozva fel a mellett, hogy ezek egyértelmű elhatárolása a „valódi” vallásoktól lehetetlen vállalkozás, s ez szerinte még Scrutonnak se sikerült. Smrcz Ádám pedig Scrutonnak az Oresztész és Antigoné alakjaihoz kapcsolódó görög tragédiákra vonatkozó értelmezéseiről beszélt, azt a tételt védelmezve, hogy amikor Scrutonnak egy politikai és egy vallási megoldás között kellett választania, mindig a politikai mellett tette (volna) le a voksát.

A harmadik keynote előadásban, mely Dooley előadásához hasonlóan online került megtartásra, a neves brit filozófus Anthony O’Hear a szabadság és a szekuláris világnézet kapcsolatát értelmezte a már említett Anna című operalibrettón és Scruton Wagner Parsifaljára vonatkozó interpretációján keresztül. Az előadása címében is szerepeltetett, az Annából vett idézet szerint „amikor eljött a szabadság, Isten eltűnt.” O’Hear nagyívű előadásában áttekintette Scrutonnak az emberi természettel, valamint az ember Istenhez való viszonyulásával kapcsolatos nézeteit, melyekben kiemelt szerephez jut a szenvedés, az együttérzés és a megbocsátás, hangsúlyozva, hogyan kapcsolódik össze a nem választott kötelezettségek hálás felvállalása a szentség megtapasztalásával.

A tanácskozást a vizsgált témával kapcsolatos élénk eszmecsere zárta le, melynek során előkerült Kant, Hegel, Burke, valamint Heidegger Scruton filozófiájára gyakorolt hatása, továbbá az az epikureus felfogás, amely szerint az élet (és élvezete) önértékkel bír, s hogy ennek a tételnek inspiráló hatása volt Scruton írásaira és személyes életére is.

Tóth Kálmán
tudományos munkatárs
NKE EJKK Politika- és Államelméleti Kutatóintézet