A kereszténydemokrácia állt annak a nemzetközi tudományos konferenciának a fókuszában, amelyet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) Molnár Tamás Kutatóintézet (MTKI) szervezett szeptember 30-án, az egyetem Széchenyi Dísztermében. Az esemény Alcide de Gasperi olasz kereszténydemokrata politikus halálának 70. évfordulója és az EU keleti bővítésének 20. évfordulója alkalmából a kereszténydemokrácia jelenségének bemutatását tűzte ki célul, nyugat-európai és kelet-európai perspektívából.
„A jövőt nem erőszakkal vagy hódítási vággyal, hanem a demokrácia kritikus módszerének alkalmazásával, a megállapodás konstruktív szellemével és a szabadság, valamint a törvény iránti tisztelettel kell építeni” – idézte fel Alcide de Gasperi szavait megnyitóbeszédében Török Bernát, az NKE EJKK főigazgatója. Hangsúlyozta, hogy a konferencia a kereszténydemokrácia szerepére összpontosít Európában, kiemelten a második világháború utáni újjáépítési időszakra és a kommunizmus utáni korra. De Gasperi munkásságán keresztül szögezte le, hogy a demokráciát nem erőszakkal, hanem a konszenzus és a szabadság tiszteletben tartásával kell megvalósítani. A kereszténydemokrácia nem pusztán ideológia, hanem a társadalmi együttélés alapja, amely figyelembe veszi a vallások politikai szerepét. A szekularizáció különböző értelemzéseivel szemben Török Bernát hangsúlyozta, hogy a különféle meggyőződéseknek helyet kell kapniuk a közéletben. Hozzátette, hogy a kereszténydemokrácia értékei, mint a szolidaritás és a szubszidiaritás, a mai demokratikus kihívások egyik fontos válaszát képezik, valamint az ilyen és ehhez hasonló konferenciák elengedhetetlenek a kereszténydemokrácia előnyeinek megerősítéséhez, és új lehetőségeket is kínálnak.
Michael Severance, az Acton Institute igazgatója előadásában a kereszténydemokrácia dilemmáit vizsgálta XIII. Leó pápa modern politikai szerepvállalásán keresztül. Úgy látja, hogy az 1891-es enciklika és a 19. századi politikai zűrzavar teremtette meg azt a hátteret, amely miatt XI. Leó mint az első modern pápa válaszokat keresett a kereszténység és a demokrácia összefonódására. Az előadás hangsúlyozta, hogy a kereszténydemokrácia eszméi és gyakorlata hogyan formálódtak az idők során, a politikai hatalmak korruptságától kezdve egészen a keresztény társadalommal való nézeteltérésekig.
Jørgen Møller, a dán Aarhusi Egyetem professzora prezentációjában a politikai kormányzás egyházi gyökereinek első századát elemezte, körülbelül Kr.u. 1100-1200 között, a középkori városi önkormányzás püspökök vezetése alatt álló városaira vonatkozóan. A prezentáció továbbá rávilágított, hogy a középkori politikai önkormányzás fejlődésének megértésére tett közelmúltbeli kísérletek nem vették figyelembe a középkori és jogtörténészek régóta fennálló észrevételeit.
Nyirkos Tamás, az NKE Politika- és Államelméleti Kutatóintézet tudományos munkatársa előadásában a kereszténydemokrácia történelmi és jelenkori szerepét vizsgálta, hangsúlyozva annak eredetét a 19. századi Franciaországban és az Egyesült Államokban. A korai támogatók, mint például a francia Alexis de Tocqueville azt állították, hogy a keresztény többség támogathatja a demokráciát, de óva intették az egyházat közvetlen politikai részvételtől, hogy megőrizze befolyását. Az előadás megvilágította a kereszténydemokrata pártok fejlődésérét, kiemelve kezdeti erkölcsi konzervativizmusukat és szellemi befolyásuk hanyatlását.
Rosario Forlenza, a római Luiss Egyetem professzora felszólalásában a katolikus politika átalakulását vizsgálta Olaszországban az 1930-as évektől az 1950-es évekig, a kereszténydemokrácia megjelenésével. Elemezte, hogyan váltak a katolikus politikai szereplők a demokrácia ellenzőiből annak híveivé.
Zachar Péter Krisztián, az NKE ÁNTK nemzetközi dékánhelyettese előadásában a szolidarizmus és a teocentrikus humanizmus jezsuita iskolája által inspirált társadalmi-gazdasági reformokat vizsgálta, amelyek célja a liberális államapparátus korrekciója és a szélsőséges ideológiák felszámolása volt. Rávilágított a hivatásos rendek szerepére a szolidaritás társadalmának megteremtésében, az individualizmus és az osztálytársadalom legyőzésében. Kiemelte a Magyar Szociális Mozgalom megalakulását, amelynek középpontjában a katolikus politikai befolyás és a társadalmi-gazdasági megújulás állt, végső soron egy keresztény ihletésű politikai párt létrehozása a háború után.
Koroknai Zoltán SJ, jezsuita szerzetes ismertette, hogy a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete (KALOT) a múlt században Magyarország legnagyobb katolikus társadalmi mozgalmává vált, amely a keresztény demokratikus gondolkodás iskolájává alakult. Kerkai Jenő jezsuita atya fontos szerepet játszott a magyar keresztény demokratikus mozgalom korai fejlődésében, különös figyelemmel a katolikus egyház szociális tanítására és a radikális szociális nézetekre. A mozgalom célja a szociális igazságosság előmozdítása volt, amely a központi vezetés mellett az önálló kezdeményezéseket is bátorította.
Darabos Ádám, az EJKK Vallás és Társadalom Kutatóintézet tudományos munkatársa előadásában a keresztény katolikus mozgalom magyarországi történetét elemezte, különös figyelmet szentelve a nyugat- és kelet-európai kereszténydemokrácia közötti kapcsolatokra. Ismertetése szerint a kelet-európai országokban a kommunista rezsim miatt a kereszténydemokrata mozgalmak nem tudtak fejlődni, míg Nyugat-Európában erős gyökerekkel rendelkeznek.
Pap Milán, az EJKK MTKI tudományos munkatársa felszólalásában azt emelte ki, hogy a második világháború után a magyar kereszténydemokrácia értelmiségi reformerekből álló csoportból egy jelentős politikai erővé fejlődött, amely a társadalom képviseletét tűzte ki célul. Bár ezekben az években belső konfliktusoktól szenvedett, 1947–48-ra a kereszténydemokrata párt a kommunista diktatúrával szembeni jelentős politikai és ideológiai ellenpólussá vált. Előadásában a Kereszténydemokrata Párt politikai programjait és kiadványait elemezte.
Az előadásokat kerekasztal-beszélgetés követte, amelyen Koller Boglárka, az NKE ÁNTK Európa-tanulmányok Tanszék tanszékvezetője, valamint Martin Schlag, a minnesotai St. Thomas Egyetem oktatója vettek részt. A diskurzus középpontjában a katolikus kereszténydemokrácia hanyatlása és a társadalomra gyakorolt hatása állt. Megoldásként hangsúlyozták a szubszidiaritás koncepcióját, amely a centralizált kormányzati irányítás helyett helyi és regionális megoldásokat szorgalmaz. Felhívták a figyelmet a szociális vállalkozók fontosságára a társadalmi kérdések kezelésében, és hangsúlyozták, hogy szükség van erkölcsi hangra a társadalomban. A beszélgetésen szó esett a szubszidiaritás relevanciájáról is az európai kormányzásban, valamint annak újradefiniálásának és végrehajtásának szükségességéről a jelenlegi válságok és identitásproblémák megoldása érdekében.
Szöveg: Harangozó Éva
Fotó: Szilágyi Dénes