A november 21-én Press ownership during the interwar period in Central Europe címmel megrendezett nemzetközi workshop aktualitását az adta, hogy míg a régiós összehasonlító elemzések egyre nagyobb számban látnak napvilágot a rendszerváltás óta, a 20. századi médiafolyamatokat kevésbé ismerjük összehasonlító perspektívából. A 20. századra vonatkozóan pedig elmondható: míg az irányított média időszakának kutatása összehasonlító elemzéseknek sincs híján, a két világháború közötti időszakra vonatkozóan azonban alig akad összehasonlító elemzés.
Ezen a helyzeten kívánt változtatni a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) Közép-Európa Kutatóintézete (KEKI) e rendezvénnyel, amelyet Török Bernát, az EJKK igazgatója, valamint Hatos Pál, a KEKI vezetője nyitották meg. A Lengyelországból, Romániából, Szlovákiából, Horvátországból és hazánkból érkező előadóktól megtudhattuk, hogy a politikai, társadalmi, gazdasági és pénzügyi feltételek (illetve a korábbi időszakok öröksége) mellett például a felekezeti, illetve ekkléziasztikus viszonyokat is figyelembe kell vennünk, amikor a sajtótulajdonviszonyokat mérlegre tesszük az időszakban.
Míg nálunk a kiegyezés utáni időkre esett a sajtó aranykora, addig Csehszlovákiában a két világháború közötti időszakot illetik ezzel a jelzővel. A korabeli Csehszlovákia sajátossága, – mutatott rá Matej Hanula, a Szlovák Tudományos Akadémia főmunkatársa, hogy – szemben Nyugat-Európával, ahol a tájékoztató jellegű sajtó volt már ekkoriban a mainstream – az írott sajtó 70 %-a politikai pártok lapjaiból állt. A legnagyobb sajtóbefolyással az agrárpárt rendelkezett. Egyes pártlapokat üzletemberek is támogattak. Az első, kifejezetten tájékoztató jellegű napilap alapítására először 1938-ban volt kísérlet – de már túl későn.
Lengyelországban nemcsak a pártok, hanem egyházi intézmények is lapalapítók voltak – emelte ki Katarzyna Drąg, a krakkói II. János Pál Pápa Egyetem adjunktusa. A két világháború közötti politikai diverzitás és széthúzás mellett a múltból öröklött regionális alapú megosztottság is jellemezte a lengyel írott média helyzetét. Marian Dąbrowski Ilustrowany Kurier Codzienny (Illusztrált napi kurír) médiavállalatával kapcsolatban az adjunktus arra is rámutatott, hogy a korabeli Lengyelországban is létrejöttek csak magántőkéből és kereskedelmi alapon működő médiacsoportok – hasonlóan a néhány évtizeddel korábbi magyar helyzethez, amelynek öröksége nálunk is tovább élt. Erre a lengyel vállalkozásra már kifejezetten a depolitizálás volt a jellemző, amivel a tulajdonos, úgy érezte, a függetlenségét is biztosítani tudja.
A kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem tanársegéde, Szilagyi Alexandra a román politikai kontextus bemutatása után kiemelte, hogy az egyesített Romániában 1919 és 1935 között óriási ugrást produkáltak a napilapok: míg 1919-ben csak tizenhat, 1935-ben már kb. 2000 napilap jelent meg az országban. A politikai pártokon kívül, itt az ortodox egyház és a király is működtetett lapokat. Míg a női lapok épphogy csak megjelentek a piacon (egyházi működtetésben is), az ortodox egyháznak széles körű sajtója volt. A magánkézben lévő sajtóra az előadó a szatirikus lapok példáját hozta fel, amelyek Buzinkay Géza kutatásaiból kiderülnek, hogy Magyarországon ekkor már egy divatjamúlt laptípusnak számítottak.
A Jugoszláv Királyságban hasonló volt a helyzet a még mindig jelentős analfabetizmus szempontjából, mint Romániában, és abból a szempontból is, hogy ennek ellenére is jelentős sajtóélet alakult ki az időszakban. Antonija Čuvalo és Paula Čatipović – ők közösen önálló kutatócsoportban kutatják a két világháború közt nyugat-balkáni médiát a Zágrábi Egyetem Médiatanszékén – hangsúlyozták, hogy a nyomtatott sajtó kutatása jogi, gazdasági, társadalmi és politikai megközelítési szempontokat tesz szükségessé. Úgy vélik, a tájékoztató sajtó mellett a pártlapok, a munkáslapok és más jellegű lapok kategóriái voltak a legfontosabbak az időszakban.
A workshop a Magyarországgal foglalkozó előadásokkal zárult: Klestenitz Tibor, az NKE HHK Honvédelmi Jogi és Igazgatási Tanszékének tudományos munkatársa és a Lipták Dorottya, az Országos Széchényi Könyvtár Sajtótörténeti Kutatócsoportjának kutatója Bangha Béla által alapított Központi Sajtóvállalatot mutatta be, amelyből kiderült, mennyire volt kiszolgáltatva a médiavállalkozás a különböző politikai érdekeknek, és amelynek fennállása során kisebb-nagyobb pénzügyi nehézségekkel is meg kellett birkóznia. Klestenitz Tibor rámutatott, hogyan ötvözte a vállalkozás a sikeres működés érdekében az egyházi forrásokat az állami támogatásokkal, illetve hogy milyen versenytársai voltak az időszakban az írott média jobboldali pólusán. Balázs Eszter, az NKE EJKK KEKI főmunkatársa egyebek mellett a Trianon utáni sajtó helyzetének jogi, gazdasági és politikai állapotának megváltozására mutatott rá, arra keresve a választ, mi maradt meg, és mi nem, az úgynevezett aranykorból.
Szöveg: Balázs Eszter
Fotó: Szilágyi Dénes