Különleges aktualitása volt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) Közép-Európa Kutatóintézete Lengyelországgal foglalkozó pénteki konferenciájának, hiszen október 15-én parlamenti választásokat tartottak az országban. Ennek fényében még nagyobb hangsúlyt fektettek a neves előadók arra, hogy az évszázadok óta a közép-európai térség meghatározó tagja milyen szerepet tölt be a jövőben a külpolitikai viszonyrendszerben.
Hatos Pál, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem EJKK Közép-Európa Kutatóintézet vezetője megnyitó beszédében kiemelte: nagyon örül, hogy ebben a döntő pillanatban egy ilyen rendezvényt szervezhettek meg neves lengyelországi résztvevőkkel.
A Közép-Európa Kutatóintézetről szólva Hatos Pál emlékeztetett, hogy az intézetet négy évvel ezelőtt az egyetem vezetőségének segítségével szervezték meg. Hangsúlyozta, hogy Közép-Európával kapcsolatban rengeteg koncepció létezik. Részletezte, hogy Magyarország közelebb áll a Duna-menti középpontú Közép-Európa koncepciójához. Szerinte ez a fajta „Habsburg-monarchikus út” nagyon erős hazánkban. Kiemelte, hogy természetesen Lengyelországnak más a perspektívája, ők inkább keletre figyelnek jobban. Hozzátette, hogy közös nevező a híd-szerep Németország és Oroszország között. Hatos Pál hangsúlyozta: az, hogy Lengyelország nagykövete jelen van a konferencián, mutatja, hogy kulcsfontosságú pillanatban rendezték meg az eseményt.
Török Bernát, az NKE EJKK igazgatója köszöntő beszédében kifejtette, hogy Közép-Európa történelmével és jelenével foglalkozó mai konferencia az egyetem egyik kiemelten fontos témáját érinti. Mint mondta, a Közép-Európa Kutatóintézetet négy éve azzal a céllal hozta létre az egyetem, hogy nagyobb figyelmet fordítson néhány kiemelten fontos stratégiai terület kutatására.
Az igazgató hangsúlyozta, hogy a lengyel választások eredménye, valamint a lengyel kormány és a magyar kormány kapcsolata önmagán túlmutató politikai jelentőséggel bír, különösen az európai politikai folyamatokat tekintve. Kiemelte, hogy Lengyelországnak és Magyarországnak közös közép-európai történelme van, amelyet érdemes mélyen megvizsgálni. Mint mondta, ez a konferencia segít abban, hogy még jobban és pontosabban lássuk Lengyelország közép-európai szerepét, valamint a lengyel-magyar viszonyt.
Sebastian Kęciek, a Lengyel Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a konferencián kiemelte, hogy Lengyelország érdekei regionális szintű együttműködéshez vezettek, amelyeket összehangolva tudtak csatlakozni az európai közösséghez. A nagykövet felszólalásában kifejtette, hogy a Visegrádi Négyek együttműködése a közelmúltban Közép-Európa legaktívabb és a legsikeresebb többdimenziós együttműködési platformja lett ugyanakkor hozzátette, hogy az Ukrajna elleni orosz agresszió megváltoztatta ezt a helyzetet. Egyrészt megerősítette az Észak-Atlanti szövetséget, másrészt az ukrajnai háborúra adott eltérő reakciók a baráti országok közti kapcsolat meggyengüléséhez, valamint Európa szerepének megváltozásához is vezetett.
„Most mindent meg kell tennünk, hogy újjáépítsük a szövetségünket. Szükségünk van egymásra ebben a régióban, úgy, mint még soha” - hangsúlyozta Sebastian Kęciek. Mint mondta, az Ukrajnában zajló háború tehát ismét megmutatta, mennyire fontos az együttműködés. Példaként említette az újabb biztonsági kihívásokat, amelyekről szerinte újra egységesen kell beszélnie a V4 országoknak.
A konferencián elismert nemzetközi előadók szólaltak fel. Többek között Mitrovits Miklós, a Közép-Európa Kutatóintézet tudományos főmunkatársa, aki a lengyel földrajzi gondolkodás történeti és elméleti hátterét vázolta fel. Mint mondta, lényegében az ország nem létezett független államként 1918 előtt, ám már a 20. század fordulóján már létezte különböző programok arra vonatkozóan, hogyan és építsék fel a lengyel államiságot, hol lennének határai, és végső soron mi garantálja az új állam biztonságát.
Agnieszka Orzelska-Stączek, a Lengyel Tudományos Akadémia Politikai Tanulmányok Intézetének projektvezetője a Három Tenger Kezdeményezés ellentmondásos narratíváiról beszélt előadásában. Kiemelte, hogy ennek az infrastruktúra fejlesztésére összpontosító együttműködési projektnek, amely az Európai Unió keleti részének északi és déli részét leköti, három kulcseleme van: a közlekedés, az energia és a digitális infrastruktúra.
A délutáni szekcióban Łukasz Lewkowicz, a lublini Visegrádi Csoport Közép-Európa Intézetének elemzője azt fejtette ki előadásában, hogy a lengyel külpolitika szemszögéből a V4 regionális együttműködésnek milyen formái vannak.
Marlena Gołębiowska, a lublini Közép-Európa Intézet elemzője pedig a közép-európai gazdasági együttműködés múltjáról és jövőjéről osztotta meg gondolatait.
Zeöld Zsombor kutató előadásában arra világított rá, hogy az ukrajnai háború hogyan változtatta meg a regionális együttműködés helyzetét. Megemlítette, hogy még 2016-ban egy új külpolitikai megközelítés került hatalomra az Egyesült Államokban, amely Kínát és Oroszországot is úgy kezelte, mint fő versenytársat. Szerinte innen datálódik, hogy a közép-európai országokról határozottan áthelyeződött a hangsúly.
Szöveg: Harangozó Éva
Fotó: Szilágyi Dénes