A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) Politika- és Államelméleti Kutatóintézetének (PÁK) konferenciáján a téma szakértői a koramodern időszaktól a II. világháború végéig vizsgálták meg az anglofília jelenségének megnyilvánulási formáit, és a magyar politikai gondolkodás történetében kimutatható hatását szeptember 22-én a Ludovika Főépület Zrínyi Termében.
Hörcher Ferenc, az NKE EJKK PÁK intézetvezetőjének plenáris előadásában Szekfű Gyula híres művének címéből kiindulva az újkori magyar anglofília három nemzedékének nagy narratíváját mutatta be, három kiemelkedő politikai gondolkodó, Széchényi Ferenc, Széchenyi István, valamint Bethlen István alakját középpontba állítva. Vizsgálódása az angol-magyar párhuzamok politikai gondolkodásban betöltött szerepét a hatalom alkotmányos korlátozásának igényében és a polgári középutasság melletti elköteleződésben tartja leginkább megragadhatónak.
Értelmezése szerint Széchényi Ferenc az első generációs modern anglofília képviselőjeként Angliában és Skóciában tett utazásai során szerzett tapasztalatait leginkább a magyar alkotmányos hagyományok védelme érdekében használta fel szellemi munícióként, de az állam működése mellett az ipar és a kereskedelem kérdésköre is foglalkoztatta. Szabadkőműves kapcsolatrendszerében is fontos szerepet játszhattak az angol és skót ismeretségek, sőt az 1794 utáni kilépése és vallásos megtérése is párhuzamokat mutat az angol szellemtörténet és kontinentális recepciója korabeli fordulatával.
Fia, Széchenyi István jóval erősebben kapcsolódhatott az apja által képviselt szellemiséghez, mint amit saját maga bevallott. Az angolszász orientációt a családi otthonból hozta magával, már első angliai útja során is a politikai szerepre való felkészülés eszköztárát kereste, melyet a magyar rendek hagyományos alkotmányos szerepvállalását követő apjával ellentétben a civil társadalom keretei között talált meg, és informális közvetítőszerepre törekedett Metternichhel való kapcsolatai révén az uralkodó és a rendek között. Ezzel párhuzamosan végezte a civil társadalom működésére irányuló háttérmunkát élére állva a gazdasági és társadalmi átalakulásért folytatott törekvéseknek.
A harmadik nemzedék képviselője, Bethlen István miniszterelnök számára az anglofília a bal- és jobboldali politikai szélsőségekkel szembeni küzdelem eszköze volt. 1944-es emlékirata politikai vádirat a náci Németországnak behódoló magyar elittel szemben. Bethlen pályája során az angolszász politikai és szellemi irány követése végig meghatározónak bizonyult, bár többnyire gyakorlati szempontból kudarccal végződött. Hörcher Ferenc előadása az angolszász orientáció 1790-es évektől napjainkig tartó folytonossága mellett hozott fel érveket, melynek lényege a Németország és Oroszország befolyásával szembeni köztes út keresésében, a mérsékelt konzervativizmusban, a hatalom korlátozásának igényében, és a rule of law eszméjében nyilvánul meg leginkább.
A nyitó előadást követő második szekció a kora modern időszakban vizsgálta meg a hazai anglofília megnyilvánulási formáit. Petneházi Gábor (NKE EJKK PÁK) az Erdélyi Fejedelemség képviseletében Kovacsóczy Farkas kancellár által Jan Zamoyski lengyel főkancellár javaslatára I. Erzsébet angol királynőhöz küldött Kakas István kolozsvári polgár és diplomata 1593/94-es követjárásának történeti kontextusairól beszélt online előadásában. A követjárás célja a királynő közbenjárásának kieszközlése volt a török Porta megbékítésében, hogy Erdély kimaradhasson a Habsburgok által megindított 15 éves háborúból. Kakas követjárása sikeres volt, azonban a békepárti tanácsurakkal leszámoló Báthory Zsigmond fejedelem elhibázott döntése következtében a fejedelemség mégse maradhatott ki a hatalmas pusztítással járó háborúból.
Kiss Viktória Ilona (Debreceni Egyetem) I. Jakab angol és skót király Henrik nevű legidősebb fiának írt Basilikon Doron (királyi ajándék) című királytükrének Szepsi Korotz György által készített 1612-ben Heidelbergben kiadott magyar fordításának eszmetörténeti hátteréről beszélt.
Smrcz Ádám (NKE EJKK PÁK) Adam Smith korai magyar recepcióját megvizsgáló előadásában arra mutatott rá, hogy a német recepció által feloldhatatlan ellentmondásként felfogott, a korai Smith The Theory of Moral Sentiments című traktátusában és a későbbi főművében (The Wealth of Nations) kifejtett gondolatok között feszülő, az együttérzésen alapuló önkorlátozás és az érdekracionális haszonmaximalizálás összeegyeztethetetlenségéből fakadó ellentét a magyar recepcióban nem jut hangsúlyos szerephez.
A harmadik szekció négy előadása a reformkori anglofíliához kapcsolódott. Czinege Szilvia (HUN-REN BTK TTI) Széchenyi István levelezésének a lótenyésztés és lóversenyzés témaköréhez kapcsolódó vonatkozásait mutatta be. Ez a téma kitüntetett fontossággal bírt az angol minták hazai meghonosításában, és célja nem az egyéni dicsőség, hanem a közhaszon előmozdítása volt.
Tóth Kálmán (NKE EJKK PÁK) előadása szintén a „legnagyobb magyar” levelezéséhez kapcsolódott, és a Kis János (1770‒1846) szuperintendenssel folytatott levelezésének fennmaradt darabjaiban szereplő anglofil kontextusokat vette vizsgálat alá. Megállapítása szerint az angol nyelv és kultúra ismerete volt a legfontosabb összekötő kapocs a gróf és a szuperintendens között, bár Kis János széles körű humán műveltségének az anglofília csak egy elemét képezte a német, francia, valamint az ókori latin és görög irodalom mellett.
Lévai Csaba (Debreceni Egyetem) a híres erdélyi utazó Bölöni Farkas Sándor (1795‒1842) Nagy-Britannia-képének többosztatúságára hívta fel a figyelmet, összehasonlítva Bölöni Angliáról és Skóciáról kialakított képét az általa szintén beutazott Egyesült Államokkal kapcsolatos nézeteivel, hangsúlyozva, hogy az erdélyi utazó értékelését alapvetően republikánus politikai felfogása határozta meg.
Kovács Janka (HUN-REN BTK TTI) az angol minta szerepét vizsgálta meg a 19. század folyamán intézményesülő hazai pszichiátria diskurzusaiban. Megállapítása szerint az angliai tébolydákat felkereső magyar orvosok követendő mintaként tekintettek az ott tapasztalt terápiás gyakorlatokra, melyeket több-kevesebb sikerrel igyekeztek a felállítandó hazai intézményeknél is alkalmazni.
A negyedik szekció előadásai a dualizmuskori anglofília témakörét járták körbe. Gliga Evelin (Debreceni Egyetem) az angol mintájú falkavadászatoknak és Erzsébet császárnénak az Osztrák‒Magyar Monarchia és Nagy-Britannia közötti kapcsolatok alakulásában betöltött szerepéről beszélt. A hazánkban is meghonosított rókavadászatok kiemelkedő társadalmi eseménynek minősültek, melyeken az uralkodói pár mellett angol diplomaták is gyakran részt vettek. Erzsébet nagy-britanniai látogatásai során is fontos szerepet játszottak a rókavadászatok, melyek közelebb hozták egymáshoz a két nemzetet, és diplomáciai tárgyalásokra is alkalmat adtak.
Bordás Bertalan (Pécsi Tudományegyetem) a korszak egyik meghatározó politikusa, idősebb gróf Andrássy Gyula anglofíliájának és angol kapcsolatainak külpolitikai jelentőségét vette vizsgálat alá, és korábban kevéssé ismert forrásokra alapozva a mellett érvelt, hogy Andrássy célja a német és orosz nagyhatalmi törekvéseket ellensúlyozó szövetség megkötése volt Nagy-Britanniával. Ez a cél azonban kellő uralkodói támogatás és a brit fogadókészség hiányában nem valósult meg.
Lojkó Miklós (ELTE BTK) előadásában Concha Győző (1846‒1933) állambölcselő angol alkotmányértelmezésének tanulságait tekintette át. Concha fenntartásokkal viseltetett az angol és a magyar íratlan alkotmány hasonlóságait hangoztató hazai nézetekkel szemben, ennek ellenére példaértékűnek tartotta az angol common law hagyományát, melyet azonban nem tartott egy az egyben átültethetőnek a római jogon alapuló kontinentális jogrendszerekbe, az alapjogoknak a common law-hagyománnyal ellentétes elvont rögzítését viszont veszélyesnek tekintette.
A szekció záróelőadását Egedy Gergely (NKE ÁNTK) tartotta, aki a modern magyar konzervativizmus első jelentős képviselője, Asbóth János életművének anglofil vonatkozásait tekintette át. A kitűnő író és publicista, de gyakorlati politikusként kevéssé sikeres Asbóth az angol‒magyar alkotmányos párhuzamok híveként közös vonásnak tartotta az erőszakos forradalmi változások elutasítását is, és példaképe a regényíróként is kiemelkedő Benjamin Disraeli volt, aki politikáját az uralkodó és a nép összefogására alapozta a korrupt whig arisztokráciával szemben. Asbóth szerint a konzervatívok érdeke azonos a nemzeti érdekkel, és csak ők lehetnek képesek a szükséges reformok keresztülvitelére.
A konferencia utolsó szekciójában az első világháború és a Horthy-korszak anglofil vonatkozásai kerültek terítékre. Balázs Eszter (NKE EJKK KEKI) a „nagy háború” kitöréséig döntően pozitív Nagy-Britannia-kép szöges ellentétbe fordulásának, majd a két világháború közötti időszakban tapasztalható lassú javulásának példáit és okait mutatta be. A háborús publicisztika elemzésén keresztül rámutatott a háborús ellenféllel kapcsolatos „régi szerelem” iránti nosztalgia tetten érhető elemeire, mely megakadályozta, hogy hazánkban is a német sajtóban tapasztalható gyűlölködő anglofóbia hangja váljon dominánssá.
Barta Róbert (Debreceni Egyetem BTK) a sárospataki Angol Internátus története kapcsán ismertette az angol minta szerepét a Horthy-korszak oktatáspolitikájában. A patinás református oktatási intézményben gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter hozta létre az Angol Internátust a premontrei rend által Gödöllőn működtetett Francia Internátus kiegyensúlyozására, egy főként a közép és felső rétegekből jövő művelt angolbarát elit kinevelésének szándékával.
A konferencia záróelőadását Bartha Ákos (HUN-REN BTK TTI) tartotta Bajcsy-Zsilinszky Endre (1886‒1944) anglofíliájáról. Bartha szerint a mártír politikus esetében nem beszélhetünk markáns baloldali fordulatról, hanem az általa korábban képviselt fajvédő program adaptálódott és töltődött fel új tartalmakkal. Ezek között a német és orosz fenyegetés ellensúlyaként fontos szerepet töltött be az angol orientáció, mely szoros kapcsolatban állt az önkormányzatiság, a demokrácia és a szabadság eszméivel. Anglofil orientációját a német megszállás alatt se adta fel, a kommunistákkal való népfrontos együttműködését csak taktikai lépésnek tekinthetjük.
Szöveg: Tóth Kálmán tudományos munkatárs, NKE EJKK PÁK
Fotó: Szilágyi Dénes