Hanyatló birodalmak árnyékában

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) John Lukacs Társalgója adott otthont március 21-én az egyetem és a Lisszaboni Centro de Humanidades CHAM ‒ Universidade Nova de Lisboa támogatásával megvalósuló angol nyelvű nemzetközi kerekasztal-beszélgetésnek. A koramodern európai kontinentális birodalmak történeti „életciklusait” feltárni szándékozó nemzetközi kutatógárda Hörcher Ferenc politikai filozófus és eszmetörténész, az NKE Eötvös József Kutatóközpont Politika- és Államelméleti Kutatóintézetének vezetője és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat tudományos tanácsadója vendéglátása révén oszthatta meg a tervezett kutatás részleteit az érdeklődőkkel.

A leendő ERC pályázat kiemelt pályázója, Pablo Sánchez León bevezetőjében felvázolta a kutatás hipotézisét: e szerint kontinensünk kora újkori történelmét egyebek mellett olyan egymást követően felemelkedő, majd hanyatló birodalmak határozták meg, mint a portugál, a spanyol, a Habsburg, az oszmán és az orosz. A projektben résztvevő, többnyire történész és eszmetörténész irányultságú kutatók ezen birodalmak közül egynek vagy többnek is szakértői, akiknek szakmai párbeszéde lehetőséget teremthet a birodalom, mint történeti jelenség nemzetállami kereteket meghaladó új megközelítéseinek kidolgozására.

Pablo Sánchez León szerint a korábbi értelmezési keret negatív, korszerűtlen, meghaladandó jelenségként tekintett a népeket „elnyomó” birodalmakra, és csak a saját nemzeti narratívához elengedhetetlenül szükséges mértékben foglalkozott a kora modern időszakot meghatározó birodalmak történetével. A jelen kutatás ezzel szemben a birodalmakat összehasonlító történeti nézőpontból fogja vizsgálni, hogy feltárhassa az egyes birodalmak esetében tetten érhető általános és specifikus jellegzetességeket.

A vezető kutató elsősorban ibériai hátteréből kiindulva a spanyol Habsburgok két évszázadig Portugáliát is magában foglaló, több világrészre kiterjedő birodalmának történeti tapasztalata alapján a még mindig több szempontból is kényes témának tekinthető birodalmak esetében egy olyan organikus időbeli modellt vázolt fel, amely szerint a birodalmak „életideje” felívelő és hanyatló szakaszra osztható. Ezt a széles körben elterjedt antik eredetű felosztást Sánchez León saját innovációjaként egy új, harmadik fázissal egészítette ki. A hanyatlás utáni (post-decadence) szakasznak a birodalmak életében azt az időszakot tekinti, amikor a birodalmi elit felismeri, hogy az idealizált dicső múlthoz képest hanyatlás következett be, és rámutat ennek okaira, valamint meghatározza a birodalom nagysága helyreállításához vagy egy újabb felemelkedéshez (revival) szükséges eszközöket, amelyek gyakran sikeres idegen minták átvételét és alkalmazását jelentik. A hanyatlás utáni fázis koncepciója lehetőséget teremthet a birodalmak regenerációs képességének vizsgálatára, magyarázhatja a bukott birodalmak magterületeinek nemzetállamként való továbbélését.

Hörcher Ferenc, a kutatás magyar résztvevője és az esemény házigazdája saját kutatási területe, a magyar alkotmányos gondolkodás, és különösen az általa „aranykorként” aposztrofált 1867 utáni, kölcsönös egyeztetéseken és kompromisszumokon alapuló osztrák‒magyar kettős birodalom történetének a 20. században bekövetkező tragikus események értelmezése szempontjából is releváns tanulságaira hívta fel a jelenlévők figyelmét. Kutatásának egyik legfontosabb problémája, hogy hogyan beszélhető el a Habsburg Birodalom keretei közötti magyar történelem a kommunista ideológia által is átvett Habsburg-ellenes függetlenségi narratíva torzító hatását kiegyensúlyozó módon. Thomas Lormannal közösen szerkesztett, angol nyelvű kötetükben (A History of the Hungarian Constitution, 2019) történész, politológus és jogász szerzőtársaikkal az angol nyelvű közönség számára is bemutatták a magyar alkotmányos gondolkodás történeti teherbíró képességét és alkalmazkodni tudását.

Tamara Scheer (Bécsi Egyetem) az egyes birodalmak esetében megfigyelhető nyelvi sokszínűség jelentőségére utalva hangsúlyozta a nemzet- és kultúraközi kutatói együttműködés fontosságát. Isa Blumi (Stockholmi Egyetem) a birodalmak történetének az Európa-központú leszűkítést meghaladó globális összefüggéseire és komplex társadalomtörténeti dimenzióira mutatott rá. Galina Durinova van der Hallen (Bázeli Egyetem) a tudástranszfer színtereinek és módozatainak jelentősége mellett érvelt az Orosz Birodalomra koncentrálva, Nazan Maksudyan (Freie Egyetem / Marc Bloch Center, Berlin) pedig a birodalmi keretek felbomlásával uralkodó helyzetbe került nemzetközpontú történetírást meghaladó, a birodalmakban a békés együttélés multikulturális kereteinek biztosítóját felismerő új megközelítésmód fontossága mellett érvelt a „dicső múltat” politikai célok érdekében instrumentalizáló autoriter rendszerek történelemfelfogásával szemben. Melis Hafez (Virginia Commonwealth University) a historiográfia nézőpontját jelenleg is meghatározó bináris fogalmi szembeállítások leegyszerűsítő logikáját kritizálta, valamint a globális egyidejűségek vizsgálatának fontosságát emelte ki. Jurij Kagarlitszkij (Orosz Tudományos Akadémia) pedig a 19. századi orosz birodalom vizsgálatából vonta le azt a tanulságot, hogy a birodalmak kifejezetten alkalmasak a politikai stabilitás biztosítására, és ez az anyagi felemelkedés feltétele, ami viszont hosszú távon a stabilitás ellen hat.

Ladislav Vörös, a Szlovák Tudományos Akadémia kutatója szerint a birodalmi keretek között fellépő nemzeti diskurzusok elsősorban a középrétegek látásmódját tükrözték, és a falusi népesség 19. század végi bevonása a politikai folyamatokba eleve politikai célokat és érdekeket szolgált. Thomas Lorman (Londoni Egyetem) online hozzászólásában a birodalmak és a helyi népesség viszonyáról, a Brit Birodalom iránti újra felerősödő érdeklődésről beszélt, továbbá rámutatott arra a tényre, hogy a Hörcher Ferenccel, valamint más magyar és angol kollégákkal folytatott kutatásaik azt igazolták, hogy a birodalmak létrejötte és fennmaradása nemcsak a nyers erőn, hanem intézményeik összetett tárgyalási és egyeztetési mechanizmusain is múlt.

A bemutatott tervezett nemzet- és tudományközi kutatási projekt hozzájárulhat a birodalmakkal kapcsolatban napjainkban újra felerősödő történettudományi és politikai vitákban szembenálló pozíciók jobb megértéséhez. Sőt, talán még annak a kérdésnek a megválaszolásához is közelebb vihet, hogy az önmagát nem birodalomként definiáló, de eredetileg is a ius commune római jogi-birodalmi logikájából táplálkozó Európai Unió képes lesz-e felülemelkedni a progresszív ideológiák elfogult erőltetésén, az önsorsrontó, egyeztetési képességét elveszteni látszó kül- és gazdaságpolitikán. Az elhangzottak alapján ehhez arra lenne szüksége, hogy politikai eszköztárát az erő és a tárgyalás megfelelő arányú alkalmazásával, egy régi-új szerveződési formával tudja kiegészíteni, úgy, hogy közben ne veszítse el a sokak szerint még mindig életerős nacionalizmusok közösségi összetartást biztosító képességét.

Szöveg: Tóth Kálmán

tudományos munkatárs

NKE EJKK Politika- és Államelméleti Kutatóintézet

Fotó: Szilágyi Dénes


Címkék: PÁK