A 20. század fordulóján Keletről tudósító, ismert és kevésbé ismert magyar utazókról, belső indíttatásaikról, nemzetközi eredményeikről, valamint a mai magyar-ázsiai kulturális és társadalmi kapcsolatok alapjairól, kialakulásáról esett szó a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) Vallás és Társadalom Kutatóintézete (VTKI) által szervezett Hagyomány és (át)változás a Távol-keleti társadalmak vallási életében című előadássorozat március 2-i alkalmán. A Magyar utazók Keleten című előadást Bagi Judit sinológus, kulturális antropológus, az NKE EJKK VTKI tudományos segédmunkatársa tartotta.
„A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia híres növendékeire méltán lehetünk büszkék, mégis hadd emeljem ki közülük – saját szakterületem alapján – Stein Aurélt, aki 1885–1886-ban kötelező katonai szolgálata teljesítése okán részesült szakmai oktatásban és kiképzésben a Ludovikán” – ismertette előadásában Bagi Judit. Az NKE EJKK VTKI tudományos segédmunkatársa elmondta: Stein Aurél 1902-ben Lóczy Lajostól, a Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatójától hallott először a dunhuangi Ezer Buddha barlangszentélyekről, melynek hatására második Belső-Ázsiai expedícióját kiterjesztette a mai Kína területéig, és kutatásainak eredményeképpen neve egybeforrt a Selyemút-kutatással. Gróf Széchenyi Béla inspirálása 1900–1930 között négy alkalommal indult útnak a Szárazföldi Selyemutat kutatva.
Stein Aurél felfedező útjaihoz a kor legkorszerűbb fényképezőgépeit és mérőműszereit az a Hopp Ferenc biztosította, aki nemcsak a magyar fotográfia egyedülálló alakja volt, hanem vagyonos optikuskét, cégtulajdonoskét, műgyűjtőként és mecénásként maga is világjáró volt, ötször utazta körül a Földet 1882 és 1914 között.
„Érdeklődése kiterjedt mindenre, amelyet a földgolyón a természet és az ember alkotott. Csillapíthatatlan tudásszomja az utazásokban és a földrajzi-földtani ismeretekben találta meg életterét, figyelme kiterjedt a technika vívmányaira, a civilizáció újdonságaira és a régi kultúrák emlékeire, de az élő és élettelen természetre, a különböző népek életmódjára és alkotásaira is” – jellemezte Bagi Judit Hopp Ferencet. A felfedező munkásságát az általa alapított Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum is őrzi. Az NKE EJKK VTKI tudományos segédmunkatársa arról is beszélt, hogy világkörüli utazásai során Hopp Ferenc gyakran hazai tudósok – például Lóczy Lajos – számára távoli, nehezen megközelíthető tájakon vásárolt tárgyakat, ugyanakkor optikai szaküzlete méltán volt híres fényképezőgépeiről és mérőműszereiről. Amatőr fotográfusként arra törekedett, hogy utazásai során minden helyi jellegzetességet megörökítsen. „Jelenlegi tudásom szerint, Hopp volt az első magyar utazó, aki nemcsak érintette a Kínai Nagy Falat, hanem fényképpel dokumentálta is ott jártát” – mutatott rá Bagi Judit.
Bozóky Dezső nemcsak tisztelője volt Hopp Ferencnek, de 1939-ben felajánlotta Ázsia-gyűjteményét a Hopp Múzeumnak. Bozóky magángyűjteményének Kínára, Japánra és Koreára vonatkozó részét 1907–1909 között, a kelet-ázsiai vizeken teljesített haditengerészeti szolgálata során gyűjtötte az Osztrák-Magyar Monarchia SMS Kaiser Franz Josef I. cirkáló hajóorvosaként. Lehetősége volt megismerni és dokumentálni a térség természeti szépségeit, a hétköznapi élet érdekességeit, ugyanakkor figyelme kiterjedt a helybeliek csoport és portré képein keresztül felvillanó életképeken túl az életciklus fordulóihoz kapcsolódó átmeneti rítusokra is. „Míg nyugaton a halottkultusz kérdéskörét a hétköznapi életben a szemérmes megközelítés jellemzi a mai napig, Bozóky orvosként nem idegenkedett a kínai élet szerves részét képező halottkultusz és őskultusz feltérképezésétől sem. Gyűjtőként és amatőr fotográfusként műtárgyai mellett nagy gondot fordított az útiemlékeit felidéző jókora fotóanyag rendszerezésére is” – emelte ki Bagi Judit.
Az előadáson egyebek mellett szó esett Baktai Ervin indológus; Kőrörsi Csoma Sándor tibetológus; Gróf Széchenyi Béla Kelet-Ázsiai kutató; Lóczy Lajos geológus, geográfus és Kreitner Gusztáv térképész munkásságáról is. Bagi Judit hangsúlyozta: a különböző indíttatású, célú és motivációjú felfedezők mindegyike saját(os) „szemüvegen” keresztül láttatta a 19–20. században azokat a vidékeket, amelyek egy hétköznapi ember számára szinte megközelíthetetlenek voltak. Elvitathatatlan érdemük abban rejlik, hogy elsőként adtak szöveges és képi kordokumentumot keleti tájakról a Nyugat számára. Mindannyian jártak a Kínai Nagy Falnál, mindannyijukat rabul ejtette a teázás kultúrája, identitásukat pedig az utazás nagymértékben megváltoztatta – fogalmazott az EJKK VTKI munkatársa.
„A magyar világutazók a korabeli hazai közönség érdeklődésének kielégítésére, valamint szemléletének formálására tett törekvéseik mellett, hagyatékuk kezelőinek gondos megválogatása mind azt a célt szolgálták, hogy a mindenkori széles publikum számára megnyíljon Kína, és ezzel Ázsia kapuja. Szemléletformáló tevékenységükkel hazánk és a világ szellemi örökségét gazdagították” – foglalta össze Bagi Judit.
Páhy Anna
Szöveg: Páhy Anna