A tiszta, környezetbarát energiák előállítása fokozottan növeli a keresletet az úgynevezett zöldfémek iránt, amelyeket széles körben használnak szél-, nap-, víz-, atom- vagy geotermikus energiák termelése során. Megjelennek továbbá az elektromos jármű és akkumulátorgyártás folyamatában, de a mobiltelefonok előállításában is kulcsfontosságúak. Egyes ritkaföldfémeket pedig a hadiiparban, a védelmi technológiákban is hasznosítanak – sorolja Czeczeli Vivien, az NKE EJKK Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézet adjunktusa, akit arról kérdeztünk, lehetséges-e elindulni a zöld átmenet útján, magunk mögött hagyva az energiafüggőséget a zöldfémektől való függőség kialakulása nélkül?
Hogyan kerültek a zöldfémeknek nevezett ásványi nyersanyagok napjainkban a középpontba?
Egyre inkább előtérbe kerül az az elgondolás, hogy a fosszilis energiaforrások felhasználásáról át kell térnünk zöldebb energiafelhasználásra. Európa célkitűzése, hogy 2050-re klímasemlegessé váljon, azaz nullára redukálja az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ehhez azonban nagyobb mennyiségű, úgynevezett zöldfémre van szükség. Zöldfémek például a lítium (az akkumulátorgyártás elengedhetetlen alapanyaga), a réz (minden elektromossághoz kapcsolható technológia sarokköve), a kobalt, a nikkel, a mangán, a grafit, de ide tartoznak a különféle ritkaföldfémek is. Az elnevezés félrevezető lehet, a ritkaföldfémek összefoglaló névvel ellátott 17 fém egyike, a túlium például százszor elterjedtebb, mint az arany, de bonyolult a kitermelése, és a jelenleg több profitot hozó szénkitermelésről sem könnyű átállni a bányászati iparágaknak, pedig keresletből nem lesz hiány.
Mit jelent ez a keresletnövekedés a gyakorlatban?
Becslések szerint a célkitűzés 2050-re megközelítőleg 35-szörösére emeli a lítium és 26-szorosára a ritkaföldfémek iránti szükségletet a jelenlegihez képest, hiszen különleges jelentőségük van minden elektromosságon alapuló technológiában. A zöldenergiák iránti fokozott igény megnöveli a szélerőművek, napelemek, akkumulátorok iránti keresletet, amelyek előállításához kulcsfontosságúak a már említett zöldfémek. Emellett a high-tech berendezések, az elektromos autók vagy az akkumulátorok, illetve az állandó mágnesek gyártásában is meghatározóak. Ez utóbbiak a számítógépek, hangszórók, fejhallgatók, de a motorok, generátorok előállításában is fontos szereppel bírnak. Egyes ritkaföldfémek sokkal ellenállóbbak a hővel vagy az időjárási szélsőségekkel szemben, emiatt a katonai, harcászati eszközöknél is gyakran hasznosítják őket. Tehát ezek a fémek nemcsak a zöld átmenetben, de a védelmi politikákban is meghatározóak.
Ezek szerint a védelmi eszközök és katonai berendezések iparága jelentősen kitett a zöldfémeket birtokló országoknak. Kik a legnagyobb exportőrök?
Kína mind a bányászati kitermelés, mind pedig a rendelkezésre álló készletek tekintetében az első helyen áll. Vietnám és Brazília szintén jelentős ritkaföldfémkészlettel rendelkezik, azonban a kitermelésük volumene egyelőre elhanyagolható; lítiumtermelés tekintetében Ausztrália és Chile szerepe domináns, a nikkel kapcsán pedig Indonézia emelhető ki. Mivel az egyes zöldfémek kitermelése jelenleg az országok egy szűk csoportjára korlátozódik, a zöld átállás esetén az országoknak ugyanúgy fontos erőfeszítéseket szükséges tenni azért, hogy az energiarendszereik rugalmasak, ellenállóak és biztonságosak maradjanak. A környezetkímélő technológiákra történő átállással tehát nem szűnnek meg az ellátás biztonságát érintő esetleges veszélyek, és az árak ingadozásával ugyanúgy számolni kell.
Említette a kínai dominanciát. Mennyire függ az Európai Unió gazdasága a kínai zöldfémektől?
Az EU rendkívül kitett a külföldi beszállítóknak. Von der Leyen is hangot adott annak az aggodalmának, hogy nem szabad engedni, hogy az orosz energiahordozó-függőséget kínai nyersanyagfüggőség váltsa fel, ugyanis az EU ezen beszállításainak 90 százalékát Hszi Csin-Ping kínai elnök kormánya biztosítja. Ezért is dolgozik az EU a források diverzifikálásán a Kanadával és Ukrajnával kötött megállapodásoknak megfelelően. Sajnos Ukrajna esetében a háború lehetetlenné teszi a kitermelést, pedig a 120 legszélesebb körben használt ásvány és fém közül 117 megtalálható Ukrajnában, közülük negyven kifejezetten elengedhetetlen a zöld átmenet megvalósításához – mindez további magyarázatot adhat a megszállás gazdasági céljairól. Európa más országait tekintve Svédországban, Finnországban, Görögországban és Spanyolországban is vannak ritkaföldfémkészletek, amivel Európa jelentősen tudná csökkenteni az importfüggőségét, de ehhez a bányászat és a feldolgozási folyamat terén kellenek előrelépések. A Nyugat egésze számára igaz tehát, hogy elengedhetetlenek a további geopolitikai kutatások, illetve az új stratégiai partnerségi megállapodások kialakítása. De nemcsak az EU, hanem az USA, illetve a NATO számára is kiemelten fontosak a hadiiparban is használt zöldfémek, miközben a NATO-nak szinte százszázalékos a kitettsége Kína iránt, aki eddig ügyes lavírozásával elkerülte az orosz–ukrán konfliktus negatív mellékhatásait. Nem véletlen, hogy a Biden-adminisztráció is hangsúlyozza: Kínától függetleníteni kell az amerikai gazdaságot.
Mi jellemzi a nagyhatalmakat?
Az USA-é a világ legnagyobb gazdasága. Kína előretörése előtt ő birtokolta a többségi részesedést ezen a fémpiacon, ám a ’80-as évektől fokozatosan kiszervezték a modern informatikai eszközökben használt félvezetők előállításához is elengedhetetlen elemek kitermelését és finomítását Kínának. Kína pedig nagy hangsúlyt fektetett azokra a hosszú távú stratégiai elemekre, amellyel ezen a területen megszerezte dominanciáját. Mindez főleg a kitermelési folyamatra vonatkozó alacsony szabályozási környezet és a tudatos iparpolitika miatt valósulhatott meg. Oroszország egyébként nem szerepel a legnagyobb ritkaföldfém-kitermelők között, de a világ egyik vezető ásványianyag-termelője olyan fémek esetében, mint a réz, a vas, a lítium, a titán, a kobalt, a palládium és a vanádium.
A zöld átmenetben és a tiszta energiák előállítása során hasznosított, kiemelkedő jelentőségű zöldfémek kitermelési folyamata is teljes egészében zöld?
A ritkaföldfémek kinyerése bonyolult folyamat mind a környezetvédelmi, mind a technikai, mind a politikai tényezők miatt. Maga a kitermelési folyamat pedig nem nevezhető teljes egészében zöldnek. Ám a kérdésre a válasz más Európában, mint az ázsiai, afrikai régióban, ahol kisebb hangsúlyt fektetnek a szabályozásra, olcsóbbá téve a kitermelést és az esetleges újrahasznosítást, ennek megfelelően az előállítás során nem az emberi jogok védelme, a munkakörülmények vagy a környezetvédelmi előírások élveznek prioritást. A környezetvédelmi aggodalmakat két dolog erősíti. Egyrészt maga a kitermelés különösen vízigényes folyamat, például a lítium- vagy a rézbányászat nagyon sok vizet kíván, az édesvíz azonban alapvető létszükségleteink kapcsán is igényként jelenik meg. Másrészt a ritkaföldfémek bányászata során jellemzően nagy mennyiségű mérgező és radioaktív anyag keletkezik, ráadásul a bányászat mellett a feldolgozás szintén károsíthatja az ökoszisztémát, és veszélyes melléktermékeket juttathat a légkörbe. De nemcsak az előállításuk, hanem sok esetben az ártalmatlanításuk is környezetromboló. Ezek a problémák különösen hangsúlyosak a fejlődő, illetve alacsonyabb jövedelmű országokban, ahol a környezetvédelmi szabályozások jóval megengedőbbek a fejlett, nyugati országokéhoz képest.
Mindezeket hallva joggal merül fel a kérdés: megéri az átállás?
Természetesen. A zöld átállás fontosságát nem csorbítja az egyes országokra jelenleg jellemző, nem megfelelő szabályozási keretrendszer. A megoldás a környezetvédelmi előírások szigorításában, az emberi jogok védelmének erősítésében rejlik, és ez az energiaátállás nélkül is hangsúlyos kérdéskör. Fontosak tehát a részletesen kidolgozott, célzott stratégiák, megfelelő tőkeráfordítások, valamint a tudatos állami szerepvállalás és elkötelezettség a megfogalmazott célok iránt. Ezek elengedhetetlenek, ha el akarjuk kerülni, hogy csöbörből vödörbe kerüljünk a zöld átmenet során.
Szerző: Páhy Anna