E címmel rendezett konferenciát június 15-én a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) Molnár Tamás Kutatóintézete (MTKI) a Ludovika Főépület Zrínyi Termében.
Pető Zoltán, az intézet tudományos munkatársa megnyitója után Filep Tamás Gusztáv művelődéstörténész, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének kutatója Apponyi György publicisztikájáról tartott előadást. Ebben elsőként a politikus-újságíró pályáját rajzolta meg. Elhangzott: Apponyi Albert fia jogot tanult, majd az első világháborúban a román és az olasz hadszíntéren hadnagyként szolgált. A két háború közt belépett a Nemzeti Szabadelvű Pártba, és az ellenzéki pártok listavezetőjeként országgyűlési képviselő lett. A Gestapo ’44-ben letartóztatta és a mauthauseni koncentrációs táborba vitték. Kiszabadult ugyan, de már nem tért vissza Magyarországra. Filep Tamás Gusztáv kiemelte: Apponyi György olyan eszmerendszert képviselt, amelynek fő elemei a legitimizmus és a liberalizmus, alapja pedig a katolikus világnézet volt.
A következő előadásban Klestenitz Tibor történész, az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Honvédelmi Jogi és Igazgatási Tanszékének tudományos munkatársa Bangha Béla munkásságának főbb elemeit ismertette. A jezsuita szerzetes nevéhez elsősorban a hazai katolikus sajtó megszervezése fűződik. Ő alapította meg a Központi Sajtóvállalatot és a Magyar Kultúra folyóiratot, a katolikus és a protestáns összefogást hirdette. Vallotta: hazánk elemi érdeke a monarchia fenntartása, a nagyhatalmakkal szemben csak ez az államforma garantálhatja biztonságunkat. Az arisztokrácia jogainak védelmében is szót emelt, ám e réteg felelősségre ébredését is fontosnak tartotta. A Tanácsköztársaság után külföldre menekült. Később visszatért, majd szakított az általános kereszténység eszméjével, lapjai a legitimista és a katolikus vonalat képviselték. Álláspontjának módosításáért sokan gúnyolták, Tormay Cécile a fordulat után egyenesen bojkottot hirdetett a Sajtóvállalat termékei ellen. Összességében – hangsúlyozta a történész – Bangha nemcsak a keresztény nemzeti kurzus, de a legitimizmus fontos hazai képviselője is volt, aki rendi képzése során nemzetközi tájékozottságra tett szert, és nagyra értékelte a monarchia adta előnyöket. Kiállt a királyság mellett még akkor is, amikor ezért személyes népszerűségét is fel kellett áldoznia.
Soós Viktor Attila, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága egyháztörténésze ezt követően Mindszenty József legitimizmusának főbb elemeit ismertette. Elmondta: a bíboros perében a legfőbb vád épp legitimizmusa miatt érte. Azt, hogy ennek érdekében a Horthy-rendszerrel is szembement, jellemzően kimaradt a róla szóló elemzésekből. Mindszenthy kezdetben üdvözölte a Károlyi-időszakot, a szabadság-egyenlőség-testvériség hármasát, ám amikor a kormány vallásellenes törvényeket hozott, szembekerült vele. Ezt követően a keresztényszocialista kisgazdák mögé állt, az egyház és az állam szétválasztását ellenezte. A Tanácsköztársaság alatt szülőfalujában rendőrfelügyelet alatt állt. Horthyt először pozitívan ítélte meg, ez később – éppen legitimizmusa miatt – változott. A német és a szovjet berendezkedést egyaránt elutasította. Hosszú és kegyetlen börtönéveit követően 1971-ben elhagyta az országot. Haláláig a királyság értékeit és a Szent Korona eszméjét védte. Mindent elkövetett azért, hogy az akkor az Egyesült Államokban lévő korona ne kerüljön se a szovjetek, se a magyar bolsevikok kezére.
A konferencia második részében Závodszky Géza történész Pethő Sándor munkásságáról, Pető Zoltán eszmetörténész pedig A királypárti gondolkodás érvei a két világháború között címmel tartott előadást.
Szöveg: Kovács Lilla
Fotó: Szilágyi Dénes