Az Eötvös József Kutatóközpont Molnár Tamás Kutatóintézetének szervezésében ezúttal Vári György irodalomtörténész előadását hallhatták az érdeklődők. Előadásában kifejtette, hogy a második világháború előtti években három fontos munka is született, amely lényegében a magyar zsidó csoportidentitás tárgyában tett javaslatokat olvasóinak. Közös volt bennük a hanyatlástörténeti ív, a ténylegesen lezajló asszimilációs folyamat kritikája és valamiféle zsidó küldetés „visszanyerésének”, megértésének a reménye.
Közös volt továbbá bennük annak az identitásajánlatnak a kritikája is, amelyet a neológia jelenít meg, valamint az állam és az egyház szétválasztására épülő „Mózes-hitű magyar” elgondolása is, a „felekezeti” identitás-opció, valamint a végérvényesen elmúltnak tűnő liberális korszak kritikája is. Minden másban azonban más ajánlatokat tettek, nyíltan, mint a kiáltványszerű Pap Károly-szöveg, a Zsidó sebek és bűnök, illetve Tábor Béla szintén normatív igényekkel fellépő bölcseleti műve, A zsidóság két útja, de kevésbé nyíltan Komlós Aladár kultúrtörténeti fejtegetései, kutatásai is, amelyek jó részét akkoriban nem publikálta még.
Ezek a könyvek abban a közegben, amelyre kritikus mondataikkal elsősorban hatni szerettek volna, nem váltottak ki igazán komoly vitákat, ezekre talán az idő sem volt alkalmas, bár a szerzők maguk mintha a mélyülő válságot esélynek látták volna az önreflexióra. A művek újrakiadásának, kiadásának apropója a rendszerváltás, továbbgondolásuk azonban ekkor is jobbára elmaradt, egyedül a kezdő íróként már nem ismeretlen Márton László próbálta radikálisan továbbgondolni Pap Károly és Tábor Béla némely felvetéseit egy olyan könyvben (Kiválasztottak és elvegyülők), amely maga is zárvánnyá vált még Márton életművében is.
Szöveg: EJKK MTKI
Kép: nyest.hu