A jelenleg használatos kék-arany színű székely zászló alapját egy 1601-ben született kép adja, tervezője azt „össz-Székelyföld” szimbólumaként mutatta fel, a zászlót az évek során sikerült kiragadni a radikálisok fogságából, így az jelentős utat tett meg a „mainstreamesedés” felé – derült ki a Közép-európai koraesték című rendezvénysorozat újabb alkalmán. A Zrínyi teremben tartott beszélgetés apropóját egy, a zászló történetét bemutató könyv adta.
Patakfalvi-Czirják Ágnes antropológus „A székely zászló a politikától a hétköznapokig” című könyvének kiindulópontja szerint a székely zászló ma használt formája nem időtlen, hanem mintegy két évtizeddel ezelőtt megtervezett regionális jelkép. A rendezvényen a fiatal szimbólum eddigi történetét, székelyföldi társadalmi és politikai jelentőségét, valamint a vele kapcsolatos dilemmákat tekintették át. Patakfalvi-Czirják Ágnes elmondta: könyve alapjául tíz évvel ezelőtti kutatása szolgált, amely feltárja a zászló székelyföldi identitást bemutató voltát és nem túl zökkenőmentes történetét. Utóbbit bizonyítja, hogy például a csíkszékiek sok győzködés árán mondtak le saját vörös-fekete zászlójukról a kék-arany javára. A beszélgetésbe online kapcsolat segítségével, Kolozsvárról bekapcsolódó Székely István Gergő, a Székelyföldi Közpolitikai Intézet kutatási igazgatója arról beszélt, hogy a zászló fénykora egyesek szerint leáldozóban van, ugyanakkor megjelenésében „hullámzó ciklikusság” figyelhető meg, alkalmakkor elő-előkerül. A politológus szerint a szimbólum „hermetikusan” Székelyföld határain belül marad, Partiumban maximum szolidaritásból tűzik ki. A beszélgetésen szót ejtettek a március 14-én esedékes romániai népszámlálásról is, ami az identitás kérdését helyezi előtérbe. Sok kritikát kapott ugyanis, hogy a nemzetiségi kategórián belül alkategóriaként nem jelent meg például a „székely”, vagy a „csángó”, az RMDSZ-nek ezt azonban végül sikerült elérnie. Ennek a román parlamentben helyet kapó 18 nemzetiségi képviselő esetében lehet jelentősége, mert így megjelenhet akár egy „székely mandátum” is.
Az NKE Eötvös József Kutatóközpont Közép-Európa Kutatóintézet rendezvényén Patakfalvi-Czirják Ágnes szólt a székely zászló tervezési folyamatának szempontjairól is. Mint elmondta: a Székely Nemzeti Tanács döntése alapján a kék-arany zászló jelképezi egész Székelyföldet, tervezésekor cél volt a „mikroregionális különbségek eltüntetése.” Tervezője egy 1893-as Turul újságban talált egy képet 1601-ből, amely egy kék-arany, vagy kék-ezüst színösszeállítású zászlóról tanúskodik. Székely István Gergő szerint ez a „használható múlt darabka” adta alapját a zászló mai kinézetének, amelynek szimbólumai felekezetre tekintet nélkül a nagy többségnek tetszettek (a katolikusoknál a kék pl. Szűz Mária színe). A könyv szerzőjének érdeklődési körében áll a nemzeti tárgyak popkultúrája, a székely zászló esetében annak „árucikk” voltát, a készítők, gyártók szempontjait és a zászlóhoz való viszonyulásukat is igyekezett feltárni. Patakfalvi-Czirják Ágnes szándéka szerint egy olyan történetet szeretett volna elmesélni, amely kézzelfoghatóan mutatja be a szimbólum történetét, történetiségét és a „termékké” válás folyamatát. Ezzel kapcsolatban elhangzott: érdekes, hogy a zászlónak ma sincsenek pontos tervei például arról, hogyan nézzen ki a rajta lévő csillag. Hasonlóan nincs levédve a zászló színárnyalata sem, így a gyártók is diverz módon állnak hozzá ehhez és ezért van az is, hogy a különböző, magyarságot összehozó nagyrendezvényen számtalan színárnyalatú székely zászló leng a tömegben – hangzott el.
Szerző: Tasi Tibor
Fotó: Szilágyi Dénes