A címben feltett kérdésre keresték a válaszokat a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet (SVKI) munkatársai egy online kerekasztal-beszélgetés keretében január 25-én. Az SVKI igazgatója, Tálas Péter által moderált beszélgetés során Rácz András, Deák András György, Csiki Varga Tamás és Jójárt Krisztián ismertették a meglátásaikat.
A kelet-ukrajnai konfliktus vagy a Krím annektálása szertefoszlatta azokat az illúziókat, hogy Európában leáldozott az államok közti fegyveres konfliktusok kora. Az elmúlt néhány hónap egyre fenyegetőbben veti fel egy átfogó orosz-ukrán katonai összecsapás lehetőségét. Valósággá válhat-e ez a fenyegetés?
Csiki Varga Tamás szerint mivel több olyan orosz követelés van, amely teljesíthetetlen, így végül Oroszország elvetheti a további eszkalációt – ám ez függ majd attól is, összezár-e Európa, és növelik-e az esetleges eszkalációval járó orosz költségeket.
Rácz András ezzel szemben éppen az orosz követelések irreális voltával és rövid határidejével indokolta, hogy miért számít a két ország között háborúra. Rámutatott arra: amikor Oroszország meg akar egyezni, akkor nem így szokott tárgyalni.
Miközben Deák András elképzelhetőnek tartja a formális orosz bevonulást a szakadár kelet-ukrajnai területekre, ezt nem tartaná de facto háborúnak. Emellett viszont nem zárja ki a konfliktus Ukrajnán kívüli lecsapódását, aminek része lehet a nyugat és az USA ellen irányuló nyomás gerjesztése a Balkánon, illetve a világ más részein is.
A nyugati válaszlépésekről szólva egyetértés mutatkozott abban: a nyugat valójában eszköztelen. Amint arra Deák András is rámutatott, az egyoldalú szankciók ideje lejárt: nincs olyan elem – például Oroszország sokat emlegetett kikapcsolása a SWIFT-rendszerből –, amelyet az oroszok ne tudnának úgy visszafordítani, hogy azok Európát is hasonlóan súlyosan érintsék.
Jójárt Krisztián szerint a NATO-jelenlét erősítése és a fenyegetések célja elrettenteni Oroszországot egy olyan megszállástól, amit az ország annyira nem is szeretne. A nagyhatalom ugyanis tisztában van vele, hogy a legsúlyosabb szankciókat elkerülve is képest nyomást gyakorolni, hiszen ha csak a szeparatista területekre vonul be, a nyugat nem fogja a legsúlyosabb szankciókkal sújtani.
Rácz András úgy vélte: akár a további NATO-erők telepítése a keleti tagállamokba, akár a gyenge szankciók, valójában rövidtávú költséget jelentenek Oroszország számára, amelyet elfogadható árnak tarthatnak a hosszú távú politikai haszon érdekében.
Az esemény részletes beszámolója ITT olvasható.
Szerző: Békefi Miklós