Nemrég jelent meg a Közép-Európa Kutatóintézet angol nyelvű Central European Horizons folyóiratának közép-európai várostörténeti tematikus száma Kassával, Rijekával, Vilniusszal és erdélyi városokkal foglalkozó, magyar és román szerzők által írt tanulmányokkal. Ezt az idei év során még egy, ugyancsak nemzetközi összeállítás fogja követni. A Közép-Európa Kutatóintézet tudományos munkatársai, Balogh Róbert és Zahorán Csaba a folyóirat és a készülő új lapszám kapcsán Szívós Erika egyetemi docenssel, az ELTE Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszékének vezetőjével beszélgettek a közép-európai térség városainak huszadik századi fejlődéséről, illetve a modern várostörténet aktuális kutatási irányairól és témáiról.
„Közép-Európa Kutatóintézetként igyekszünk fórumot teremteni, amelynek egyik eszköze a tudományos tanulmányok publikálása,” ennek materiálás megnyilvánulása a Central European Horizons kiadvány is – emelte ki a Ludovika Főépület Zrínyi termében tartott esemény megnyitóbeszédében az intézet vezetője. Hatos Pál úgy fogalmazott: az urbanizáció kérdése hasonló esetekben vetődik fel Közép-Európában, ugyanakkor kijelenthető, hogy könnyebb a városokban élni és ott boldogulni, mint vidéken.
Zahorán Csaba ismertette a már megjelent, illetve készülő lapszám tematikáját, a beérkezett és nyomtatásban közölt tanulmányokat. Szívós Erikának a Múltunk 2020/4. számában jelent meg tanulmánya a közép-európai nagyvárosokról a 20. század második felében (Kelet-Közép-Európa nagyvárosai a második világháborútól a 2000-es évekig: mai városfejlődésünk jelenkori gyökereiről). „Írása az európai városfejlődés főbb jelenségeit tekinti át a 20. század második felében, Kelet-Közép-Európa nagyvárosait a fókuszba állítva. Az európai kontextusból kiindulva arra keresi a választ, hogy az Európa-szerte jellemző folyamatok mikor milyen formát öltöttek Kelet-Közép-Európa nagyvárosaiban, és miben ragadhatók meg a régió városainak sajátosságai az 1945-től a 2000-es évekig tartó több mint fél évszázad során” – mutatta be Zahorán Csaba.
A zártabb kelet-európai országok nagyvárosai a szocialista realizmus időszakában nemcsak az építészi paradigmák esetében hasonlíthatók össze, a történelmi városnegyedek védelmét azonban már minden nemzet máshogy kezelte – hívta fel a figyelmet Szívós Erika. A migrációs hullámok kapcsán megjegyezte, a nyugat-európai államokban éles demarkációs vonalok húzódtak a különböző városnegyedek, lakótelepek között, mindez a kelet-európai szovjet tagállamok számára meglehetősen ismeretlen volt, nem jelentett számottevő problémát. A kutató mindemellett hozzátette: a kelet-közép-európai posztszovjet államok olyan kihívásokkal szembesültek a rendszerváltoztatás után, amelyek nagy hatással voltak a városképek átalakításának értelmezésére is.
A szakértők egyetértettek abban, hogy a háborúk hagyatéka sokszor túl nagy terhet jelentett a hatalomnak, kihívás volt „a szocialista emberkép megalkotása” a vidékről városba költöztetett lakosság esetében.
Szöveg: Pap Melinda Patrícia
Fotó: Szilágyi Dénes