Ma már a világ népességének több mint fele él városi környezetben, a városkutatások egyre újabb területek felé veszik az irányt – hangzott el a Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézet konferenciáján, amelyen Budapest területi, térszerkezeti változásait és fejlesztésének lehetőségeit vették számba. Az eseményen egyebek mellett arra a kérdésre is keresték a választ, hogy Budapest valóban kijutott-e a világvárosok piacára?
A konferencián a várostudomány legkülönbözőbb területeiről érkező szakemberek osztották meg tapasztalataikat, akik egyebek mellett az ökológia, a turisztika vagy a várostervezés témakörével foglalkoznak. „Megkérdőjelezhetetlen tény, hogy a 21. század a város időszaka, hiszen a városi társadalmi létforma egyre inkább általánossá vált” – mondta megnyitójában Zachar Péter Krisztán, az Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar nemzetközi dékánhelyettese. Mindezt bizonyítja, hogy míg a 19. században a világ népességének alig 40 százaléka, napjainkban már több mint fele él urbanizált környezetben. A városi térségek és társadalmak átalakulása mutatja, hogy a városkutatás módjait új vizekre kell terelni. Az NKE számára különleges jelentőségű a városi igazgatási funkciókkal kapcsolatos kutatások jövője, az itteni kutatók érdeklődéssel fordulnak a smart city témakörök felé – fogalmazott Zachar Péter Krisztán, aki hozzátette: a digitális technológiák használatával, a modern okos városok tervezésével és az ezzel összefüggő társadalmi, gazdasági kérdések feltérképezésével kapcsolatos kutatások végeredményben a jó államhoz és a jó közigazgatáshoz vezető út felé terelnek.
A mostani konferencia előzménye a modern városok kerekasztal, amelynek alapját Beluszky Pál: Budapest – Zászlóshajó vagy vízfej? című kötete szolgáltatta. A Budapestről írt 172 oldalas könyv egy történeti földrajzi kiadvány a főváros evolúciójáról, amelyben az alapítástól lényegében a jelenkorig követhetőek a település történetét meghatározó események és Beluszky Pál korszakról korszakra haladva mutatja be a főváros regionális szerepét is. Sikos T. Tamás egyetemi tanár szerint ennek az előzménynek a nyomán ezúttal olyan kérdésekre keresnek választ, mint például: hol helyezkedik el Budapest a világvárosok rangsorában, versenyben van-e Béccsel, de a témák között olyan aktualitások is szerepelnek, mint a járvány hatása a városhálózatokra.
A legfontosabb térszerkezeti átalakulás Budapest esetében is a városon kívül történt, azaz a várost nem önmagában érdemes vizsgálni, sokkal inkább a városrégióra kell fókuszálni a kutatások során – fejtette ki előadásában Kovács Zoltán akadémikus. Az egyetemi tanár szólt Magyarország Nemzeti Atlasza nemrégiben megjelent harmadik kötetéről, amelynek egyik jegyzete Budapestről és térségéről szól, ebben 167 egységre darabolva vizsgálták meg a fővárost különféle KSH adatok fényében. A nemzetiatlasz.hu oldalon egyébként elérhetők olyan térképváltozatok is, amelyeken interaktív módon készíthetők saját térképek különféle szempontrendszer alapján – hívta fel a figyelmet Kovács Zoltán, aki beszélt arról is, hogy Budapest határait 1950-ben tolták ki ilyen nagyra, rengeteg agrár terület, falusias jellegű környezet került a városhatáron belülre. A ’90-es évek végén a piaci szabályozás megjelenésével a munkaerőpiaci és lakáspiaci szegmensen keresztül új városi trendek – például a city-képződés, gettósodás, szuburbanizáció - alakultak ki, változott a területhasználat. Beszédes adat, hogy a főváros beépített területeinek nagysága 1990-2018 között 2762 hektárral nőtt, nagy részük lakópark. A legnagyobb mértékben a mezőgazdasági területek csökkentek, viszont örömteli, hogy 311 hektárral nőtt az erdők kiterjedése, amelyek jelentős része ma már védettséget élvez – hangzott el.
A konferencia utáni workshopon a kiskereskedelem világjárvány utáni állapotáról és Budapest turizmusának helyzetéről is szót ejtettek.
Szerző: Tasi Tibor
Fotó: Szilágyi Dénes