Hatos Pál, a Közép-Európa Kutatóintézet vezetője, legújabb, a szlovákiai ujszo.com portálnak adott interjúja a történelmi megismerésről és a történész tevékenységről szól. A megismerhetőség korlátairól szóló gondolatmenetek mellett nem kevésbé fontos, amit a társadalomtörténeti kritika fontosságáról mond:
"Sajnos nem tudom, hogy nagyapám, Hatos Pál, aki 1899-ben született és jóval a születésem előtt meghalt, hogyan élte át a világháború végét vagy épp a forradalmakat. Sokezer sorstársához hasonlóan, csak szóban adta át a történelmet – de leginkább hallgatott róla. A paraszti társadalommal való foglalkozás persze veszélyt is rejt, mert vezethet ennek egyfajta romantikus idealizálásához, vagy politikai instrumentalizációhoz, ami a népi írók vagy a népi mozgalom kapcsán joggal vetődik fel. Vezethet ahhoz, hogy egy anyaországi valami olyat lásson bele az erdélyi vagy a felvidéki magyar társadalomba, ami már ott sincs jelen: a kihalt paraszti társadalmat. Magyarország vagy Szlovákia ma is jelentős részében vidéki társadalom, aminek nagyon erős politikai következményei is vannak, de ez a vidéki társadalom már nem őstermelő társadalom. Reggelente már a flexet hallod és nem a kakaskukorékolást. Számomra feladatként jelentkezik, hogy a történelem aktoraként is megidézzem az eltűnt paraszti világot, természetesen tudva azt, hogy jóval szerencsétlenebb és jóval kevésbé individualizált a forrásadottsága."
Érdemes a teljes interjút elolvasni, amely itt érhető el.