T. S. Eliot Nobel-díjas költő, esszéista, kritikus életéről és munkásságáról tudhattak meg részleteket az NKE Molnár Tamás Kutatóintézet legutóbbi online eseményének résztvevői. A modern angol költészet meghatározó alakjának „Egy keresztény társadalom eszméje” című műve nemrégiben magyarul is megjelent.
Thomas Stearns Eliot az Egyesült Államokban született, majd később Angliában telepedett le. Nagyon művelt, unitárius családból származott és sokáig Ő is ezt a vallási irányzatot képviselte. A kutatóintézet eseményén Molnár Attila Károly intézetvezető kalauzolta el Eliot világába az érdeklődőket. A szakember több évtizede foglalkozik a Nobel-díjas költő munkásságával, aki nagyon termékeny volt az irodalomban, számos költemény és esszé fűződik a nevéhez. Az első komolyabb visszhangot kiváltó versei 1917-ben jelentek meg, az első fontosabb esszéje pedig 1919-ben. Utóbbi a „Hagyomány és az egyéni tehetség” címet viseli, és ebben azt fejtegeti Eliot, hogy a hagyományostól való eltérésre törekvés nem tesz egyéniséggé, hanem csak a hagyományban, közösségben válhat valaki azzá. Szerinte a nagy egyéniségek egy problémát akartak megoldani és ennek során egy újításra jutottak. A hagyomány tehát nem valami örökség, nem evolúciós termék, és nem is dogmák gyűjteménye. „Eliot számára a hagyomány elsősorban az örök értékeket jelentette, amiket valamiképpen meg kell őrizni”- fogalmazott Molnár Attila Károly. Ennek az írásnak egyfajta folytatásaként is értelmezhető másik nagy hatású esszéje, az 1934-ben megjelent After Strange Gods (Fura istenek nyomában). Az intézetvezető szerint ez Eliot egyik legkritikusabb szövege a modernitással, a liberalizmussal szemben, de van benne egy sokat vitatott mondat a zsidósággal kapcsolatban is. Ezzel kapcsolatban azóta is van egyfajta vita az irodalomban, hogy antiszemitaként tekinthetünk-e Eliotra.
Költészetében a nagy áttörést 1922-ben megjelent „Átokföldje”” című költeménye hozta, akkor lett ismert az egész angolszász világban. A mű pesszimista hangulata azért is érdekes, mert a britek nem sokkal vannak egy győztes háború után, mondhatni, hogy a hatalmuk csúcsán. Ennek ellenére a költemény tele van keserű szavakkal a korról. Eliot kezdetben az unitárius vallás híve volt, a 30-as évektől azonban egyértelmű fordulatot vett és az anglikán egyházhoz csatlakozott, annak is a leginkább hagyománytisztelő irányzatához. Ekkortól egyértelműen keresztény költőként él és dolgozik. Molnár Attila Károly beszélt Eliot politikához való viszonyulásáról is. Elmondta, hogy ilyen jellegű írásainak egy része konzervatív felfogásra vallanak, magát azonban nem vallotta annak. A politikusokról pedig - különösen a 20-as, 30-as években - nem volt túl jó véleménnyel, az akkori Tory pártot kifejezetten kemény kritikával illette. Eliot nem szerette se a doktriner, se az empirikus (realista) politizálást, szerinte nem szabad a politikai cselekvőket, a gondolat embereit szétválasztani, hanem folyamatos párbeszédre kell törekedni. „Eliot szerint a gátlástalanság legalább olyan probléma a politikai cselekvések esetében, mint az elbutult dogmatizmus”- fogalmazott az intézetvezető. Molnár Attila Károly szerint a Nobel-díjas költő mindig szembement a kor uralkodó divatjaival és trendjeivel, munkásságának egyik legfontosabb jellemzője pedig a modernitás kritikája volt.
Szöveg: Szöőr Ádám