A vidéki társadalmak rendszerváltás utáni átalakulásáról volt szó a Közép-európai kora esték című beszélgetéssorozat legutóbbi eseményén. Az NKE EJKK Közép-Európa Kutatóintézet meghívott szakértői arra keresték a választ, hogy milyen képet fest a politika, a tudomány és a közgondolkodás a vidéki társadalmakról, de a globális környezeti kihívások helyi közösségekre gyakorolt hatásáról is elhangzottak értékes gondolatok.
Kovách Imre abba engedett betekintést, hogy milyen diskurzusok, toposzok határozzák meg a falusi életről alkotott általános képet. „Vidékimázsról” tartott előadásában egyebek mellett elmondta, hogy mintegy negyven évvel ezelőtt történt jelentős fordulat a vidéktudományban, amikor brit geográfusok feltárták, hogy miért szűntek meg a korábban jól működő vidéki (mezőgazdasági termelésre alapozó) struktúrák, de bizonyították azt is, hogy a technikai fejlődés rossz hatással volt a rurális (falusi) életre. A Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatóprofesszora szólt arról is, hogy a fejlesztési projektek miként befolyásolják a fejlődés irányát az egyre elnéptelenedő falvakban. „A magyar kultúrában évtizedek óta kettős vidékkép él: a vidéki idill elképzelése párosul azzal a politikai szövetséggel, amelyet a vidéki lakosság nagyrészét adó parasztsággal kötöttek a döntéshozók” - foglalta össze a magyar falusi élet kórképét a kutató. Kovách Imre szerint azért nehéz egységes vidékszemléletről beszélni, mert számos módszertani, ismeretelméleti problémával szembesülnek a kutatók munkájuk során, s számos olyan „előfelvetés” létezik a szóbeszédben, amely befolyásolja az objektív szemléletmódot.
Babai Dániel ökológiai-antropológiai kutatásával a helyi közösségek és a természet kapcsolatát vizsgálja, elsősorban azt, hogy milyen hatással vannak a környezeti változások és a klímaváltozás a térségek életére. Esettanulmányként Gyimes település gazdálkodási perspektíváján keresztül bizonyította, van létjogosultsága a „harmóniában a természettel” jeligének. „A fajgazdag hegyi kaszálórészek gazdasági szempontból is fontos területek, de természetvédelmi, kulturális (esztétikai) értéket is képviselnek” - véli az MTA Lendület Etnoökológia Kutatócsoport vezetője. A szakember példaként említette az erdélyi falut, de szólt arról is, hogy ehhez az (állami) támogatási rendszer teljeskörű reformjára és birtokkoncentrációra lenne szükség, nem csak Romániában.
A kerekasztal-beszélgetés harmadik előadása a fás-erdős legeltetési rendszerek történelmi gyökereivel foglalkozott. Varga Anna néprajzi források segítségével kutatja a vidéki tájak régi valóját és azt, miként lehet újra életre kelteni a falusi életmód régi szellemét. „A saját tapasztalat nélkülözhetetlen, ahogy az is, hogy meglátogassuk a helyeket, olvassunk róluk és megkeressük a régi kor lenyomatait” - fogalmazott a Humán Környezettudományi Kutatócsoport kutatója.
A szakértők szóltak arról is, hogy miként őrizhetők meg a természetvédelmi értékek, valamint elhangzott, hogy Magyarországon 1939-ben alakult meg az első természetvédelmi terület (debreceni Nagyerdő), majd az 1970-es években jött létre az első hazai nemzeti park a Hortobágyon.
Szöveg: Zavodnyik Blanka