A biopolitika és a kivételes állapot kérdéseit járta körül eszmetörténeti és politikaelméleti szempontból az NKE Molnár Tamás Kutatóintézet online konferenciája, amelyet az intézmény Politika - és Államelméleti Kutatóintézetével és a Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetével immáron harmadik éve közösen szerveznek.
Az eseményen négy panelben folyt a tudományos értekezés, egyebek mellett a koronavírus biopolitikai vonatkozásait is feldolgozva. Az éves eszme- és politikatörténeti konferenciát az első szekció biopolitika történeti perspektíváinak áttekintéseivel nyitották meg. Tóth Kálmán elmondta, hogy a biopolitika az abszolutista rendszerek korában nyert teret, Magyarországon pedig Mária Terézia és II. József uralkodása alatt vált jelentőssé az alattvalók életkörülményeinek – egészségének, oktatásának – megfelelő szintű biztosítása. A korábban az egyházak feladatkörébe tartozó oktatást Mária Terézia emelte állami szintre. II. József az emberi testet materialista szemlélettel tekintette, egyfajta gépnek, aki engedelmességre kényszeríthető. Kiss Márton, a Pécsi Tudományegyetem doktorandusz hallgatója, a Molnár Tamás Kutatóintézet megbízott kutatója a parasztlázadás kivételes állapotát elemezte előadásában. Hangsúlyozta, hogy Rákócziék szabadságharca azért volt különleges, mert mint tervezők, tisztában voltak minden szükséges körülménnyel. Nagy Ágoston, a Debreceni Egyetem oktatója „Az 1831-es kolerajárvány a Dunántúlon: megyei járványügy és társadalmi-politikai feszültségmezők” címmel tartott előadásában kitért arra is, hogy a koronavírushoz hasonlóan, az adott korban nem ismerték a kolerabetegséget sem. Az előadó kifejtette, a problémák abból adódtak, hogy a megyék nem rendelkeztek a védekezéshez szükséges pénzeszközökkel, illetve a járványügyi intézkedések nem összehangoltan, hanem vármegyénként, decentralizáltan zajlottak. Bene Krisztián, Franciaország második világháborús történetének kutatója a Francia Állam létezésének négy évét elemezte. Medgyesi Konstantin, a Móra Ferenc Múzeum tudományos igazgatóhelyettese értekezésében kiemelte: Grósz Károlynak, a rendkívüli állapot érdekében tett erőfeszítései nagyban elősegítették a rendszerváltás nyugodt társadalmi lefolyását.
A második és harmadik panelben már Foucault és Agamben biopolitika-felfogását boncolgatták, valamint a politika normál és rendkívüli állapotában megjelenő konfliktus természetét elemezték a szakértők. Benedek István, a TK kisebbségkutatója szólt többek között a populizmus szerepéről a globális demokráciakrízis kapcsán. A negyedik szekcióban magát a rendkívüliséget értelmezték a kutatók. Karácsony András, az ELTE Politikatudományi Doktori Iskolájának oktatója előadásában kifejtette: a járványveszély elhárítása kapcsán fontos meghatározni s egymástól elkülöníteni, hogy kivételes állapotról vagy rendkívüli helyzetről van-e szó.
Molnár Attila Károly, a Molnár Tamás Kutatóintézet vezetője zárásként megköszönte az aktualitásokat is magukba foglaló értekezéseket, valamint a szekciók végi színvonalas, építő vitákat.
Szöveg: Pap Melinda Patrícia