Brexit and the future of the European legal tradition (A Brexit és az európai jogi tradíció jövője) című est keretében 2019. november 27-én az NKE Ludovika campus főépületének Széchenyi Dísztermében került sor John F. Larkin, Észak-Írország főügyészének (Attorney General) előadására az NKE EJKK Politika- és Államelméleti Kutatóintézet szervezésében.
Hörcher Ferenc kutatóprofesszor, az NKE EJKK Politika- és Államelméleti Kutatóintézet igazgatója bevezetőjében bemutatta John F. Larkint és beszélt a vendégelőadó által 2010 óta betöltött közjogászi tisztségről, melyet a 2000-es évek elején, az Egyesült Királyság alkotmányos devolúciója során hoztak létre, majd ismertette az est menetét.
Ezután Koltay András, az NKE rektora mondta el köszöntő szavait, hangsúlyozva az Egyesült Királyság és Magyarország közötti több évszázados történelmi és kulturális kölcsönhatást, mely inkább egyenlőtlen viszonynak tekinthető, hiszen főként az angolszász kultúra hagyományai hatottak Magyarországon. Larkin előadásának témáját sorskérdésként mutatta be, hangsúlyozta, hogy a Brexit az egész Európai Unió jövője szempontjából kulcskérdés, ahogy a nyugati jogi kultúra tovább élése is az. A Brexitet a mainstream média által tematizált közbeszédben egyértelműen negatív jelenségként szokták beállítani, Koltay véleménye szerint azonban demokratikus döntésről van szó, melyben pozitívum és lehetőség is rejlik. Utalva az európai béke törékenységére, megállapította, hogy a belső béke fenntartása Írország, az Egyesült Királyság és Észak-Írország vonatkozásában napjaink egyik legérzékenyebb kérdése. Az EU-s tagság értéknek tekintése mellett véleménye szerint fontos, hogy ne tegyünk egyenlőségjelet az EU és az európai értékek képviselete között, mert a kettő nem azonos egymással. Az európai értékek és a jogi kultúra szoros összefüggésben állnak egymással, az emberi méltóság, az európai együttélési normák kérdésével minden jogi kultúrának foglalkoznia kell. Utalt arra is, hogy az alapvető európai jognak tekintett vallásszabadság tekintetében Magyarország mindig is élen járt. A nyugati jogi hagyomány tovább élésével kapcsolódóan számos kérdés merült fel, hiszen az uniós jogalkotók ódzkodnak az európai hagyomány szempontjából meghatározó fontosságú keresztény múlt vállalásától és az intézményes egyházak szerepének elismerésétől, pedig a nyugati tradícióban értelmezhető emberi méltóság védelme az Újszövetségből eredeztethető. Koltay szerint a Brexit előbb-utóbb valószínűleg meg fog történni, és az EU elhagyása segítség lehet a brit szigeteken a nyugati jogi tradícióhoz való visszatalálásban, a demokrácia, a jogállam, a „Rule of Law” mibenlétére vonatkozó kérdések szuverén megválaszolásában. Az NKE rektora végül arra utalt, hogy a folyamat lezárulása után az erős demokratikus jogállamisággal rendelkező európai ország inspirációt, mintát jelenthet majd Európában is az említett kérdésekhez való viszonyulásban.
John F. Larkin angol nyelvű előadásában először a Magyarország irányában érzett erős érzelmi kötődéséről számolt be, elmesélte, hogy édesapja fiatal munkásként 1956-ban megszervezte, hogy a belfasti munkások küldjenek táviratot az ENSZ-hez a magyar forradalom melletti beavatkozás érdekében. Ezután előadása egyik fő témájára, a Brexit kérdésére tért rá, melyről véleménye szerint jelen pillanatban nem jelezhető teljes bizonyossággal előre, hogy mikor, és az se, hogy egyáltalán meg fog-e történni. Az Egyesült Királyság kilépése fontos kérdéseket vet fel az európai jogi hagyomány mibenlétével és jövőjével kapcsolatban is. Larkin szerint európai jogi hagyomány egyértelműen létezik, és az Egyesült Királyság az esetleges kilépés után se lesz kevésbé európai ország, mint jelenleg. Itt egy 18. századi belfasti alapítványi magánkönyvtár példáját hozta föl, melynek 1914-ben megjelent katalógusa számos német, francia, és más európai nyelven íródott kötetet sorolt fel. Ezt a gyűjteményt az EU-s csatlakozás után szétosztották, katalógusa a belfasti egyetemi könyvtárba került, ma nehezen elérhető. Ebből a példával arra következtethetünk, hogy az európai identitás nem függ össze az Uniós tagsággal.
A bevezető rész után Larkin előadását három fő téma köré építette föl: először a nyugat-európai jogi hagyomány történetéről, utána az Európai Unió két jellemző vonásáról, végül pedig a Brexitnek a nyugati jogi hagyományra gyakorolt hatásáról beszélt.
Larkin szerint minden jogi hagyomány része egy tágabb kultúrának. Az európai jogfejlődés szempontjából közös alapnak a római jog tekinthető, melyre az ókori görög jog és jogi gondolkodás is hatást gyakorolt, itt Szophoklész Antigoné című drámájára utalt, mely valódi klasszikusként kortárs problémák megválaszolásához is támpontot nyújthat. Az európai jogrend ezen kívül a római jogra épült, ma is meghatározza annak szövegezési és terminológiai gyakorlatát, ahogy a polgári- és a büntetőjog elkülönítése is arra vezethető vissza. Az írott jogi hagyományok közül technikai virtuozitás tekintetében is a római viszi a prímet, a római jogászokat Larkin szerint azóta se sikerült felülmúlni a nehéz és összetett jogi kérdések kezelésében.
Észak-Írország főügyésze vázlatosan ismertette az európai jogfejlődés fő állomásait és hagyományait, kiemelve a római jogot a biblikus tradícióval ötvöző nyugati egyházi kánonjog, az angol Common Law és a magyar Tripartitum jelentőségét, mely utóbbi egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a középkori magyar jogfejlődés is szerves része a nyugati jogi tradíciónak. Ezután másodikként az Edmund Burke által is képviselt klasszikus természetjogi nézetek fontos szerepét emelte ki, szembeállítva azt a francia forradalom emberjogi kultúrájával. Az utóbbi Larkin álláspontja szerint az emberi jogokra hivatkozva valójában felszámolja a igazi szabadságjogokat, az absztrakt jogokat ugyanis hozzá kellene igazítani a való élet konkrét realitásához, e nélkül nem tudnak érvényesülni. Utalt a társadalmi valóság és az absztrakt emberi jogok közötti ellentmondásokra, és a jogalkalmazás territoriális különbségeire is.
A Larkin által tárgyalt következő, harmadik történeti téma a jogállamiság (Rule of Law) kérdésköre volt. Szerinte e fogalmat manapság gyakran használják jelentésének pontos meghatározása nélkül. Beszélt a jog és a politikum viszonyának problémáiról, utalva mások mellett Carl Schmitt, Alexander Hamilton és Montesquieu ezzel kapcsolatos nézeteire, majd a nyugati jogfejlődés jelenlegi állapotával kapcsolatban kritikával illette az uniós jog tagállami joggal szembeni elsőbbségének az EU alapokmányaiban rögzített deklarálását, mely véleménye szerint túlságosan tág teret enged az Európai Bíróságnak a jogértelmezésben. A jog uralma nem azonos a bírák uralmával, a jelenlegi EU-ban azonban pont ez a helyzet, Larkin szerint az Európai Unió jurisztokrácia, bírák kormányozzák, jogalkalmazóból jogalkotóvá előlépve.
Ennek a helyzetnek az elemzéséhez a 19. századi angol gondolkodó, Matthew Arnold Culture and Anarchy (Kultúra és anarchia) című művéhez nyúlt vissza, mely szerint a társadalom működőképességét a kultúra tartja fenn, melynek azonban ellenségei is vannak, mint például Arnold szerint a jakobinusok. A jakobinizmusra választ a kultúra adhat, ellenállva az absztrakt szisztéma alkalmazásába vetett hiten alapuló társadalomátalakító törekvéseknek. Larkin véleménye szerint a kultúrával és a keresztény hagyományokkal szemben egyre ellenségesebb Európai Unió a jakobinizmus megtestesülésének tekinthető, új bináris oppoziciókon alapuló doktrináival és a társadalom jövőjének absztrakt-racionális megtervezésére irányuló törekvéseivel.
Végül előadása utolsó részében Larkin a Brexitnek a nyugat-európai jogi hagyományra gyakorolt hatásáról beszélt. Álláspontja szerint a kilépés egyúttal felszabadulást is jelenthet az Európai Bíróság jurisztokráciájának uralma alól. Magyarország jelenlegi alaptörvénye és különösen a Nemzeti Hitvallás megmutatta, hogy mit lehetséges átmenteni az Európai Unióban a keresztény hagyományból. Larkin a magyar alaptörvényt a magyar és az európai múlt gazdag értékei iránti ünnepélyes elköteleződésként méltatta. Ezután saját hazájának helyzetére tért át, melyet a második világháború óta béke és virágzó gazdaság jellemez, ez a helyzet azonban nem tekinthető magától értődőnek. A Brexit által kínált lehetőség egyúttal veszélyeket is rejt, T. S. Eliotra hivatkozva utalt a kultúra elveszíthető voltára, az azt veszélyeztető szellemi jakobinizmussal szembeni fellépés kötelességére.
Előadása lezárásaként Larkin saját gyerekkorára utalt vissza, amikor az 1970-es években a szabad Magyarország gondolata legalább annyira távolinak tűnt, mint egy londoni jakobinus forradalom kitörésének lehetősége, majd a hagyományos keresztény jogállamiság példájaként a monarchikus Franciaországot hozta fel egy IX. Lajost ábrázoló festményre utalva, ahol a király egy tölgyfa alatt szolgáltat igazságot. A szakrális monarchia egyik fontos funkciója az igazságszolgáltatás volt, ahol a királytól is elvárták e feladat teljesítését, ezzel szemben az Európai Bíróság senkinek nem tartozik elszámolással, a bírák kiskirályokként viselkedhetnek, és Larkin szerint a nyugati jogi tradíció túlságosan értékes ahhoz, hogy a luxemburgi bíróság elszámoltathatatlan királyainak és királynőinek engedjük át az európai jogrend alakítását.
Larkin angol nyelvű előadása után Hörcher Ferenc magyarul is összefoglalta az elhangzott főbb gondolatokat. Ezt követően a felkért korreferensek, az NKE tanárai, Egedy Gergely és Vizi Balázs fejtették ki a témával kapcsolatos nézeteiket angol nyelven.
Egedy Gergely a Brexit folyamatával kapcsolatos egyik legfontosabb kérdésről, az Egyesült Királyság és Írország között húzódó határ problémájáról beszélt, ahol jelenleg, mivel mindkét ország tagja az Európai Uniónak és része a közös piacnak és a vámuniónak, gyakorlatilag semmilyen korlátozás nincs. A Brexit után azonban lesz határ. Az ezzel kapcsolatos tárgyalásokon 2018 elején az EU eredeti javaslata az volt, hogy Észak-Írország a közös piac része maradna, míg az Egyesült Királyság többi része külön szerződésben szabályozná az ahhoz való viszonyát. Ez azonban a brit álláspont szerint veszélyeztetné az Egyesült Királyság integritását, ezért elfogadhatatlannak bizonyult, ahogy az azzal járó megkötések miatt egész területének a vámunióban való maradása is. Ez vezetett Theresa May lemondásához. Utóda, Boris Johnson a Brexit véghezvitele iránti elkötelezettségét hangsúlyozva új kilépési szerződésről állapodott meg az EU-val, mely csak néhány ponton különbözik az előzőtől. E szerint Észak-Írország elhagyná a vámuniót, de bizonyos tekintetben része maradna az EU belső piacának, ennek meghosszabbításáról 4 évvel a kilépés után hoznának döntést. Az Ír tengeren húzódó új határ következményei minimalizálhatók lennének. A határellenőrzésekkel kapcsolatban Johnson és kormányának tagjai ellentmondásos információkat közöltek. A határnak az Ír tengerre való áthelyezése az északír unionisták számára elfogadhatatlan, mivel felveti az Írországgal történő egyesülés lehetőségét. Egedy nem kívánt állást foglalni abban a kérdésben, hogy ezek a félelmek irracionálisak, vagy észszerűnek tekintendők-e, hanem a főügyészt arra kérte, értékelje a kialakult helyzetet. Vizi Balázs hozzászólásában a jogi tradíció kérdését járta körül a jelenlegi európai kontextusban.
Megállapítása szerint 1945 előtt a nemzetközi jog az államok közötti egyeztetésen alapult, 1945 után a hangsúly az együttműködésre helyeződött át, mely együttműködést olyan nemzetközi szervezetek biztosítják, mint az Európatanács vagy az Európai Unió. Az emberi jogok biztosítása is szerves részét képezi ennek az együttműködésnek, hiszen az emberi jogok a nyugati hagyományban gyökereznek, és ez képezi a nemzetközi jogi normák alapját, amit az európai tradíciót kényszerített rá az Európán kívüli államokra is, ami sokak szerint nehezen tartható, ha más jogi kultúrák más kulturális értékalapokra épülnek.
John F. Larkin válaszában hangsúlyozta a Brexittel kapcsolatos kérdések megválaszolásának nehézségét, s hogy ezek közül Észak-Írország helyzetének rendezése egyike a legnehezebbeknek. Álláspontja szerint az Európai Unió kevés megértést és tiszteletet tanúsít az alkotmányos hagyományok iránt, pedig az északír kérdést rendező belfasti "nagypénteki egyezmény" az érintett közösségeken belüli és azok közötti konszenzuson alapul, amit a jelenlegi tervek figyelmen kívül hagynak, amikor egyszerű többségi alapra akarnak helyezni, tovább fokozva a helyzet törékenységét. Írországot az Egyesült Királyságtól nem természetes határ választja el, hanem politikai szempontok alapján kijelölt kacskaringós vonal, ezért a helyi alkotmányos egyezményekkel szemben megnyilvánuló érzéketlenség valóban előhívhatja az ír nacionalisták országegyesítési törekvéseit. Az Európai Unió bíráskodásával kapcsolatban Larkin utalt arra, hogy a strasbourgi Emberjogi Bíróság nyitottabb a tagállamokkal való együttműködésre, mint a luxemburgi Európai Bíróság, az utóbbi csak a többség által meghozott ítéletet hozza nyilvánosságra, míg az előbbi a kisebbségi álláspontot is közzéteszi.
Hörcher Ferenc ezúttal is összefoglalta magyarul az elhangzottakat, melyek szerint a Brexit vonatkozásában vannak ellentétek az EU-val kötött szerződés és a jelenlegi alkotmányos berendezkedés között, mert az előbbi nem veszi figyelembe az unionisták és a nacionalisták közötti arányszámról szóló egyensúlyt, ezért az Ír sziget egyesítése sokkal inkább fölvetődik, mint korábban. Kiemelte az európai intézményrendszer fontosságát, és az Európai Emberjogi Bíróság nyitottságát a nemzeti bíróságokkal való párbeszédre, s hogy a főügyész kifejezte reményét, hogy az uniós jogi intézményrendszer dialógus-képesebb is lehet majd az aktivista bírói jogalkotó tevékenység által jellemzett működésmódnál.
Az est végén a közönség is lehetőséget kapott kérdések megfogalmazására. A feltett angol nyelvű kérdések többek között az európai jogi hagyomány európán kívüli érvényességét és a Brexit megvalósulásának esélyét is firtatták. A kérdések és megjegyzések után Hörcher Ferenc köszönetet mondott a résztvevőknek a kiváló és gondolatébresztő előadásokért, hangsúlyozva, hogy az európai béke megőrzése megkívánja az EU és a közös európai kultúra értékei közötti összhangot, az európai és nemzeti intézmények közötti kiegyensúlyozott párbeszédet. Hangsúlyozta, hogy az Egyesült Királyság a Brexit megtörténte után is az európai kultúra szerves része marad, mellyel mindenképpen együttműködésre kell törekedni, s Magyarországon az anglofíliának tekintélyes hagyománya van, de az előadás és a hozzászólások alapján az is megállapítható, hogy ma is nyitott a két ország egymás értékei iránt.
Szöveg: Tóth Kálmán
Fotó: Szilágyi Dénes